Egy nagyon divatos képi geget látunk, ahol a síkra redukált felület és a valós térben lévő emberi gesztus találkozik. És itt egyértelműen ennek a kettőnek a párhuzama, a sík és a tér az egy egysoros kis versben, kis gegben jelenik meg. Önmagában én úgy gondolom, hogy az ötlet az jó, ugyanakkor a francia szöveg itt a jobboldali részen az semmilyen módon nem kell ehhez képhez. Az a poén, ami a fiatalember és a képbe benyúló kéz viszonyában látható, az szerintem önmagában elég, és teljesen mindegy, hogy ez most egy franciaországbeli, vagy más nyelvi környezetben rögzítődött, ugyanakkor pedig a plakáton lévő fehér betűk és sötét hátterek vibrációjukkal zavarják az emberi kéz és a fényképezett személy fénytónusait. Tehát én ezt a képet kétféle képnek értelmezem. Itt a döntés bizonytalansága miatt gondolom, hogy rajta maradtak a francia feliratok. Én ezt egy kettődisznós képnek értékelném. (szőke)
értékelés:
Nem volt bennem bizonytalanság, szándékosan hagytam rajta a szöveget. Hozzátartozik. Ez az Oxmo Puccino reklámplakátja. Ajánlom azoknak akik szeretik Luc Besson filmzenéit.