Ha az András most készítené ezt a képet, most lépne be az Estiskolába, akkor azt mondanám, hogy nagyon sok szempontból izgalmas, meghökkentő ez a kép, amelyet beküld. Ugyanakkor, hiszen mindenkinek a munkáit a saját történetein belül próbáljuk értelmezni, nem tudok amellett elmenni, hogy de az Andrásnak nagyon jó, és nagyon figyelemreméltó vizuális meglátásai is voltak, sőt, tulajdonképpen azt kell mondani, hogy mint fotográfus, ha visszatekintünk itt akár a táborokban elkészült munkáira, akár a házi feladataira, egy rutinos alkotó. Ebből az következik, hogy elvárható lenne, hogy miközben az ötlet alapkiindulás, ugye a tölgyfaparketta derékszögű egymásba kapcsolódásainak V alakja, amelybe elhelyezi a lábfejet és az alsó lábszárat, a térdet és egy picit a combot, hogy nem elégszem meg annyival, hogy van egy jó ötlet, van egy jó geg és ez a geg igazából eléggé, hát hogy is mondjam, könnyedén van megoldva. Gondolok itt arra, hogy vagy egy előszoba ajtó, vagy egy terasz ajtóból beérkező természetes fény világítja meg itt a lábat és a láb ettől válik ilyen kifordulttá, tulajdonképpen egy picit az összetett formáinak a szépségét elkenve egy ilyen torzóvá. Nem jó a megvilágítás, magyarul. Minden szuper. A síkra redukálódott talaj, amely itt olyan mint egy fal, amire föl lenne szögezve egy ilyen szoborszerű torzóforma. Minden jó, csak rosszul van megvilágítva. Mivel az Andrásnál nagyon jó világítási gyakorlatokat lehetett már látni és a világítási táborban itt is volt, ezért joggal kérhető számon az, hogy erre az apróságra, ami nem olyan apró a kép szempontjából, mért nem figyelünk oda? Tehát igazából miközben ezt a képet nagyon szeretném szeretni, nagyon fontosnak tartom, nagyon fölkavaró, az emberi test ilyen formán való megmutatása, mégis azt mondom, hogy a rossz megvilágítás miatt, mert hogy feltételezhető, hogy ezt ő képes megoldani jól, egy disznó. (szőke)
értékelés: