Az jó, hogy Mariann a fotográfiát, mint terápiát, mint elméletet, mint világmegismerést is használja és ezeken a lépcsőkön szépen, higgadtan halad előre és úgy tűnik, hogy miközben, ha az ember találkozik Mariannal a külvilágban, akkor egy kis visszafogott, egy kis csöndes emberkét lát, kiderül, hogy igazából a függöny mögött őrületes kritikai érzés, megfogalmazások, vitalitás, dinamika rejlik. Itt ennél a képnél, ha Mariann szempontjából nézzük, akkor a szürkéskék és ez a vörös Uránusz-szerű billiárdgolyó kapcsolatrendszere és egészen izgalmas tükröződései jelzik, mutatják ezt. Elsősorban egy festői kísérletet láthatunk itt. Azzal nem vagyok 100%-ig kibékülve, hogy vajon az a 31-es lecke tökéletesség kategóriáját jelzi-e, de mindenesetre a kép öntörvényűsége, ereje helyet követel itt az oldalon nem szorgalmiban, hanem házi feladatként. Tehát a képet önmagába értékelve tartom jónak és háromdisznósnak. (szőke)
értékelés: