Igen, ez egy érdekes dolog, hogy mit kellene mondani Gerlei Gábor képéről. Hol kellene belekötni háttérrel kapcsolatban vagy bármivel. Azért nincs értelme ezt megtenni, az egyértelműen látszik, hogy a Gerlei egy olyan fajta lírai költő, vagy egy olyan fajta irodalmár, aki folyamatosan a lassulással és a csenddel nagyon jól tud dolgozni. De ez csak az egyik titok a Gerlei-féle történeteknél. A másik, hogy igenis jól és különlegesen tud bánni az emberekkel. Az más kérdés, hogy olyan emberekkel, akikkel a Gerlei akar foglalkozni, de akivel akar, azokat az embereket megnyitja. Nagyon furcsák lesznek valószínűleg, amiket most mondok, hogy ez a kép látszólag egy portré, látszólag egy normális, konszolidált beállítás. Tele érzelemmel, erotikával, vággyal, szexualitással, lemondással, szomorúsággal, örömmel és nagyon sok mindent el lehetne még mondani. És egy kép komponensekből állhat össze elképzelésem szerint. Az egyik az alkotó különleges megfigyeléseiből, helyzetismeretéből, ha ez egy családi környezetben történt, akkor ott, amelyet reprodukál, létrehoz és keletkezik belőle ez a fotó, másrészt pedig amit az alkotó kisugároz, mert hogy az alkotó instruál, a munka közbeni instrukciók egészen bizonyos, hogy nem csak szavakból kell, hogy álljanak az alkotók szempontjából. Hanem lehetnek érintések, csendek, elharapott félszavak, pislantások, zavart ruhaigazítás, de olyan szoros kapcsolat van, az egyértelműen látszik, a modell és a fotós között és mi ennek csak tanúi lehetünk, csak beleselkedhetünk egy belső történetbe, egy érzelmi helyzetben, nézők, aminél tulajdonképpen, ha akár a Mario és a varázsló című méltán híres történetet ide lehetne emelni, a varázslótól függően az ő engedélyével nézhetünk bele a titkok birodalmába. Ez egy titkos és titokzatos kép amit megenged Gerlei a fényképezőgépén keresztül, hogy mi belefülelhessünk, beleszagolhassunk. Ez egy büszke kép, egy büszke tartással. Ez köszönhető annak, hogy a Gerlei megteszi, exponálja, rögzíti, elénk tárja, hogy ez a látvány itt van. De köszönhető annak a bizalomnak is, az, akit ő fényképez, a jövőnek manifesztál, hogy ő teljes egészében a bizalmával, a Gerlei varázsütése miatt kitárulkozik. Ettől van olyan gyönyörű módon ábrázolva a nőiség, az érzékiség, a szexualitás, vagy akár az anyaság. Ezt egy nagyon jó képnek tartom. Ha megtehetném, akár négy disznót is adnék rá, de három disznó a maximum, amit adhatunk. (szőke)
értékelés: