Hangfoglalás 2009
Hangfoglalás 2009
Hangfoglalás 2009
Hangfoglalás 2009
Hangfoglalás 2009
Hangfoglalás 2009
Hangfoglalás 2009
Hangfoglalás 2009
Hangfoglalás 2009
Hangfoglalás 2009
Hangfoglalás 2009
Hangfoglalás 2009

A tavalyi értékelés fényében idén újra megpróbáltam.

Gábor egy évvel ezelőtt már foglalkozott ezzel a témakörrel, a kiállításra ellátogatott anno és készített egy képsorozatot ott, egy képriportot. Most is riport megközelítésben látjuk a kiállítást, a kiállítás eseményeit. És azt rögtön a két csomag, a két anyag tekintetében ki lehet mondani, hogy kompozícióban képenként sokkal sűrítettebben fogalmaz a Gábor. Sokkal pontosabbak a rendszerek a képeken, ugyanakkor az előző, egy évvel ezelőtti munkánál is és azt összehasonlítva a mostani képsorozatnál érzésem szerint kimondható, hogy talán az első kép kivételével azok a képek igazán izgalmasak, ahol ezek a kiállítási tárgyak emberi helyzetekkel bővülnek, mint látvány, szituációba helyeződnek. Ilyenformán tulajdonképpen az első kép is hellyel-közzel ebbe a gondolkodásmódba sorolható, mert itt hungarocell-fej portrékra vannak helyezve a fülhallgatók, bár a háttérben látható egy scratchelő DJ, de nagyon sejtésszerűen. Az egész csokor két vonulatba válogatható szét. Az egyik, ahol kvázi tárgyfotográfiákat, tárgybemutatásokat látunk - ilyen például a hármas kép, ahol egy tangóharmonika formája, billentyűzete, szerkezete látszik, ugyanakkor a hangszer tekintetében a kép vág, metsz, tehát az nem mondható el 100 százalékosan, hogy egy olyan néző számára, aki nem ismeri ennek a hangszernek az apparátusát, ebből a képből kiolvasható lenne. Az egész kép, a hármas kép sötét tónusvilágban tartott és a billentyűzetek csontszínű, fehér rendszere világít ezen a képen. Ugyanakkor, ha a fehér billentyűzet és a sötét felületek párbeszéde lenne a kép elsődleges üzenete, ahhoz pedig túl sok apróság szintén fénytani értéket kap. Feliratok, márkanevek, más apró tárgyak, amelyek lehet, hogy nem pontosan kivehetőek, de tónusértékben jelen vannak. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy klasszikus értelemben nem pontosan, jól elhelyezett tárgyfotó a hármas kép abban a sorozatban, ahol a riport megmutat egy helyszínt, bejár újra egy történetet, és vegyítve emberi helyzeteket és a tárgyak értékes megfigyeléseit, mint például az ötös képnél, ezt sorjázva tárja elénk. Most inkább azt mondanám, hogy amelyek kevésbé erős képek kompozíciós szempontból, hiszen nem kereshetünk benne gyakorló szituációt, például a hatos képben sem, ahol különböző típusú citerákat látunk, nagyon szép formájú hangszereket, hanem itt nyilván a kiállítás gazdagságát erősítve az alkotó ezeket a szép formákat rögzíti felénk. Ahhoz pedig az emberi jelenlét nélküli képek nem igazából erőteljes tárgyfotók. Picit, hogy úgy mondjam könnyedén kezelt beállítások. Így, ha az egész képsorozatot vesszük, akkor akár az is kimondható lenne, hogy egy újabb döntéshozatalt, egy újabb szelektálást kellene az alkotónak létrehozni. Pontosan azért, mert maga a képriport és az, hogy egy év elteltével a Gábor újra foglalkozik evvel a témával, az nagyon fontos. Érzékelhető ez elsősorban azokból a képekből, mint az utolsó, a sorozat utolsó képkockája, ahol a hangszerekhez való emberi viszony jól dokumentálódik. Ugye itt egy zongorázó személyt, talán jazz zenészt látunk, a gesztusait. Ezeket a döntéshozatalokat véleményem szerint azért lenne érdemes meghozni, amikor egy képriport létrejön, mert bármennyire is nehéz kimondani, a kevesebb nagyon sokszor több. Nyilván a bőség zavara az azért komoly kihívás, mert az alkotó és az alkotón keresztül mi is szívesen nézzük ezeket a sokszínű, sok stílusú, hangokkal kapcsolatos bemutatott kiállítási helyzeteket. Azonban az Estiskola és az Estiskolán belüli házi feladatok szempontjából, ha az eddigi szemléletet próbáljuk követni, vagy nézni, akkor mégiscsak azt kell, hogy mondjam, hogy az olyan képek adnak most ebben a csokorban fontos kiindulást, mint például a negyedik kép, ahol kicsit szoció jelleggel is, de látható egy fiatal hölgy. Érzékelhető az arcán a figyelem, az elmélyülés, a viszony ezekkel a hangszerekkel. Ezek a képek többről tudnak szólni. Megnyitják ezeknek a tárgyaknak az amúgy mértani és kicsit rideg világát. Nagyon érdekes lenne, ha ezek a citerák, ahogyan a többi helyszínen is emberi mozgással kelnének életre, vagy pedig azok a képek, ahol formákat mutat be, vagy pedig a kompozíciókon kellett volna változtatni, hiszen a hatos képnél, ahol ezek a különlegesen szép formájú citerák láthatók, ott nyilvánvalóan az a fontos, ahogyan különböző tájegységekhez kapcsolódva a hangszerek formavilága változik. Ezek geometrikus megfigyelések lehetnének, de nem teljesen így, ahogy most a kamera tudósítóként egy picit kipipálja ezeket a helyzeteket. Mivel az egész sorozatot, melyet a Gábor elkészíthetett - érzésem szerint sokkal több kép lehet a tarsolyban - nem láthattuk, én egy újabb sorrendet, egy újabb variációt állítanék fel, szem előtt tartva, hogy azok az erőteljes képek és azok az izgalmas üzenetek ebben a képriportban, még egyszer mondom, ahol emberi helyzeteket látunk. De úgy gondolom, hogy pontosan azért, mert a Gábor visszatér egy témakörhöz, újraértékeli egy év elteltével, három disznó megvan erre a munkára és én a Gábor döntésére bíznám, hogy esetlegesen nekifut-e még egyszer ennek a házi feladatnak a meglévő anyagokból válogatva. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

56
Értékelem!

nem megtiszteltetés ez, csak ha az embernek egyszer megfogja valami a figyelmét, azt igyekszik is ott tartani utána.
akkor tehát a tavalyi "levegő" a szonett, az idei "képek" pedig a jammelés. valamit, valamiért. a téma, meg ... ez nem is az esti lenne ha nem bújna ki újra és újra, bármi áron az amit nem tudunk kihagyni. és igen, ha más nem hát jövőre. zárójelben: (reméljük akkor is ha ez egy háromdisznós jelentés:)

68
Értékelem!

Megtisztelő, hogy tavaly tél óta még emlékeztél rá, meg hogy ennyi energiát szánsz rá, hogy utánanézz a réginek.
Ami a tömeget illeti, hát az bizony dilemmás volt. Mert ha a hangulatot teljes egészében akarnám visszaadni, akkor, ahogy tavaly, kellenének bele tömeges képek is. Ott tényleg arra törekedtem, akár az egyes képek szerkesztettsége rovására, hogy a sorozat a lehető legjobban adja vissza a kiállítás levegőjét, ha már a hangzását nem lehet fotóban. Az értékelés viszont egyértelműen nem azt preferálta. Úgyhogy az idén kikomponáltam a képekről a tömeget és megpróbáltam az egyes képekre gyúrni. Persze így is van közte, ami képnek nem olyan, mint kéne lennie, de a téma miatt nem bírtam kihagyni (pl. a Gáts citerák). Aztán végső estben egy év múlva biztos lesz megint.

52
Értékelem!

hehe. belefutottam nemrég egy buszmegállóban ennek a rendezvénynek a plakátjába és eszembe jutott a tavalyi riportod, meg, hogy vajon lesz-e idén javítás? (sejtettem, hogy igen:)
visszanéztem most a másikat és elolvastam újra az elemzést és igen, most teljesíted ami ott a leginkább zavarta a vezetőséget, hogy ez egyes képek komponálása nem olyan precíz mint amit tőled megszokhattunk (és, hogy talán túl szűken vannak vagdosva). az is tetszik,hogy ott kezded ahol abbahagytad (utolsó képből itt első lett), talán annyi, hogy a tavalyi riport nekem olyan volt mint egy szépen megírt zenei darab, van neki eleje meg vége és közte felcsendülnek a témák, ez viszont inkább egy jazz számot juttat eszembe, mintha csak a hangszereken előadott szólók lennének az egyes képek, és úgy is van vége mint egy ilyen 36 perces jammelésnek, hogy nincs vége csak elhalkul a felvétel. nem gondolom ezt hátránynak, sőt szerintem ez abból fakad, hogy itt valódi egység van az egyes képek között. magyarul: gratula, ha az értékelés fényében nézem, akkor ez egy korrekt javítás.
még valami, mintha tavaly többen lettek volna ott, vagy csak addig vártál az egyes képek készítésével, míg ki nem sétált a (képeken zavaró, nehezen kontrollálható) tömeg a háttérből.
:)

49
Értékelem!

Nem kell az első két képet sem kihagyni:
A hattagú elbíráló bizottság (zsűri) gitárosokat keres. Két gitárost.
Azt kell eljátszaniuk, hogy: "Kezdünk tangóharmónikával kezdünk, pár kör után...." :)

52
Értékelem!

ha a harmadik képtől nézzük, elég érdekes zenei felépítés jönne össze:

kezdünk tangóharmónikával,
pár kör után indulna a zongora dallam,
majd a dj finom sercegős loop dobot hangosít alá,
belép ezután a citera,
bekapcsolódik az élő dob,
jöhet az akusztikus gitár,
a refrénre a fúvós(ok),
a szóló pedig egy kiállás némi cinezéssel megbolondítva és egy fergeteges jazz zongora impró :)

73
Értékelem!
55
Értékelem!

azok ott Gáts citerák...?

Új hozzászólás