Gerlei Gábor filmje - rendezte: Kovács Gyula
Dini, kösz, hogy így megszólítasz, és akkor annyit még hadd tegyek hozzá, hogy természetesen minden vélemény egy vélemény és elfogadható ebben a minőségében, hogy egy vélemény, és még azt is mondom, hogy persze, van abban bátorság, ha lemosóporozol valamit, onnantól sánta egy picit a történet, ha mindez mellé a magad hasonló őszinte kitárulkozó alkotása nem párosul, magyarul lehet a függöny mögül is mondani, hogy ez egy mosópor, de nekem - nézzétek el - hitelesebb ez a vélemény, ha valaki már egyszer leült egy kamera mögé és játszott ilyet, vagy ha legalább elkezdte a leckéket, amiket feladunk, nem csak formai, hanem tartalmi szinten is megoldani.
Ami a filmeket illeti, ezek a filmek vallomások, és azt is engedjétek meg nekem, hogy a magam szubjektív látása szerint ne fogadjam el a mosópor párhuzamot, mert míg a reklám hazug, a filmekre sok mindent lehet mondani, de ezt nem. Tehát aki mosóporreklámnak érzi, teljesen igaza van, ha a forma felől közelített, de én meg azt kérném, hogy menjünk beljebb és menjünk mélyebbre, és nézzünk magunkba és a filmekbe és akkor talán kiderül, miért mondom, hogy tévedés a mosóporreklám értékelésnél megállni.
Nem bajom, hogy valaki a felületen mozog és onnan figyel, ez természetes állapot, az viszont bajom, hogy ha valaki téved - hiszen nem vagyunk tévedhetetlenek - parasztosan mondva rálép valakinek a tyúkszemére, nem tud magából annyit kipréselni, hogy bocsánat, tévedtem, csak ilyen hülye csörte után, mintegy mellékesen. Ennyi és nem több, és én szeretném kérni, hogy ahogy a táborban is tettük, hisz te is, Roland is és a csapat növekvő része is volt már táborban, menjünk bejlebb az értelmezésben és az elemzésekben is. Igaz ez erre a filmre és igaz a teljes estiskolás vertikumra.
Ha van értéke ennek a közösségi helynek, akkor talán éppen az, hogy nem állunk meg a nyalomahangod "kritikánál", de ha ez így van, és ezt értékeljük is, akkor tegyük meg azt a lépést, hogy feltételezzük egymásról, hogy a kitett munkák őszinteségi alapállásból dolgoznak. És adjuk hozzá a magunkét értékelési minőségben is.
Összefoglalva, mert én ebből a témából kiszállnék, ha nem hívtok bele személyesen újra, el kell jutnunk oda, hogy a zavarunkat leküzdjük, hogy az első kézenfekvő párhuzamot átgondoljuk, és oda is, hogy ha tévedünk, akkor azt mondjuk, hogy bocs. Ennyi, nem több.
Az elemzésről: a mosóporreklám értelmezés azért tévedés, mert azt kell észrevenni, hogy nem a mosóporreklám az eredeti és eszenciális, amit a portréfilm utánoz, hanem épp a mosóporreklámok azok, amik hazug módon úgy akarnak látszani, mintha spontán lenne, mintha őszinte lenne, mintha valódi lenne. Tehát a portré az őszinteség és a reklám hazug, és innentől ha reklámhoz hasonlítunk, akkor épp ezt a folyamatot nem vesszük figyelembe, hogy a reklám sokszor él azzal az eszközzel, hogy úgy csinál, mintha.