Esik. A szobában tizennyolc fok.
Nyirkosak a ruhák, nem szárad a törülköző.
Korán sötétedik.
A szék túl magas, az asztal rendetlen.
Az a kis rózsaszín virág a sarokban, a szúrós leveleivel
hét kis virágot hozott.
Esik. Ázik a kutya háza.
Hideg vízben mosatlan edények.
Három lépés távolságban minden.
"Hibátlan marionett. Nem lehet szebb, se hidegebb."
- szól a rádió.
Aztán lassú tánc.
MÚZSÁID ROHANNAK ELŐLED,
TALPAIK ALATT VÉRED A SZŐNYEG,
FÁTYLAIKAT HŰTLENSÉGBŐL SZŐTTED...
Ha erre a pár sorra eszedbe jut bármi bármikor akkor írd tovább a verset!
Mer' én de? :) Szóval a mikéntet kell elmondanod, én azt nem tudom, hogy kell.
No, annak nagyon örülök, hogy benne vagy egy közös versírásban és hát ez számomra megtisztelő. Azt még nem tudom, hogyan lehetne ezt összehozni.
Segítenem pedig tutira nem kell mert én nem állok egyáltalán azon a szinten!
Szia Tünde, kedvem persze, tehetségem fene tudja, én csak így tudok, ahogy látod. De ha segítesz, ha mondod hogy kell...
Szomorú (és bocs, ha csak egyszavas vagyok).
De lényeg: szól a rádió!
és még tánc is van, ha lassú is.
kemény
De hogy ne egyszavas legyen: az a tipusu eppcsak-nem-mondom-ki van benne, ami eleg konkret ahhoz, hogy az olvaso megertse, es eleg misztikus ahhoz, hogy az olvaso varja, hogy ki legyen mondva valami. Aztan persze torvenyszeru, hogy nem lesz kimondva, igy megmarad a feszultseg.
Kemény.
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
"Három lépés távolságban minden."
Nekem ez az alapvetően meghatározó sor/súlypont.
A képek az esős hangulatot idézik...a melankóliát, a lelassult, beidegződött cselekvéseket.
Szomorú hangvételű sorok...derűsebbet!:)
M.