Egy valóságos kép, picit módosítva.

Sok alkotását, munkáját láttam az Ákosnak, nagyon sokat segített az Estiskola eddigi életében, társasági munkában, fesztiválokon, programokon a Zsoltnak, nagyon sok képet lehetett látni az Ákostól, és nagyon sokszor a szándék, a lelkesedés, az alázat megvolt – még egyszer mondom, nagyon sokat dolgozott velünk – , és időnként az a valamilyen plussz az pedig keresés alatt maradt. És azért szeretem ezt a képet nagyon, mert fogalmam sincs, hogy hol készült, fogalmam sincs, hogy a Q1-es épület hol van, és mi az és ki dolgozik evvel, de egy nagyon érdekes színpadszerű - a mai modern német színházi díszletrendszerekben vannak hasonló hangulatú képritmusok – előtér, középtér megfigyelést lehet látni. Itt nyilván középtérben építőanyagok vannak, de ha mondjuk itt egy pillanatra bárki, kisgyermek vagy egy nyúl vagy egy kerti törpe abba a belső térbe belehelyeződne, akkor azt mondanám, hogy ez a Bayreuth-i színházi vagy operai programokban ez egy tökéletes színházi fotó tudna lenni. Ez nem azt jelenti, hogy ettől ez a kép hibás, biztos, hogy még erőteljesebbé lehet varázsolni, de valamilyen módon a szemléletet azt ebből az egészből jól lehet látni. Nem zavar engem, hogy a zsaluzott vasbetonfelületekben azokból a lyukakból mennyit látunk, és hogy a negyedik lyuk az most félbe van vagy nem. Van az egésznek valahogy egy izgalmas bauhaus-os megközelítése. Talán én annyit tettem volna, hogy vagy valamilyen színes fénnyel megvilágítottam volna itt ezt az előteret, ezeket a falakat, a rajtuk lévő különböző vízfolyásokat, vagy pedig még sötétebbre vettem volna az előteret, és így több kiemelést kapott volna a háttér. De én nagyon örülök ennek a képnek és szeretném lelkesíteni, és pont azért adnék három disznót, hogy lendületbe hozzam, hogy minél több mostani munkáját láthassunk. (szőke)
értékelés: