Az a bizonyos fény, amely a párnákon megjelenik és a körülötte lévő virágmotívumok, ezek a rózsaszínes, kicsit téglavöröses csíkocskák, ettől lesz ezt az egész meseszerű, ettől olyan nagyon szerethető ez a kép, miközben az emberi alak nem látható itt ebben a szobabelsőben. És ebben a színvilágban hasonlóan jelen van a szoba falán elhelyezkedő grafika, vagy festmény a virágszirmokról, és az ott látható vörösek is rímelnek a kép alsó szakaszában megjelenő különböző foltokkal. Az én véleményem szerint azt a döntést azért át kéne még egyszer gondolni, hogyha a kép a fölső részében a most látható kompozíciónak megjelenik, akkor vajon mint kompozíciós hatást elég ennyire benne hagyni, esetlegesen nagyon szűkre vágni és kihagyni ezt a fölső foltot, vagy pedig egy picit több levegőt engedélyezni a szobának és a képet is, a festményt is, amely a falon található beengedni ebbe a kompozíciós rendbe, hogy egy picit a privát tér még hitelesebbé váljon. És megkockáztatnám, hogy nagyon életszerű, nagyon helyzetszerű az egész munka, nagyon szerethető. Talán érdemes lenne az emberi testet egy picit valahol belecsempészni. Legyen az lábujj, kéz, valamilyen testrész. Én azért adnám meg a három disznót erre a képre, hogy hátha az alkotót tudom ezzel segíteni, hogy a 9-es lecke ágy gondolatiságával legyen még kedve egy picit foglalkozni. (szőke)
értékelés:
Nekem tetszik, ahogy van.
A beeső fény éppen a megfelelő helyre van komponálva a képben, a párnák a megvilágítással és az elhelyezéssel egyarán megkapják a kellő hangsúlyt. Frankójókép ez.
GG! Köszönöm. Örülök, hogy tetszik. :)