Nem azért szeretem a képet, mert bele van tuszkolva a tökéletesség házi feladatba, meg mert Bara úgy is szokott ilyesmit csinálni, hogy csak úgy vagy csak azért is ide vagy oda betesz egy képet, hanem azért mert a kép önmagában jó. Azért, mert a kép olyan, mintha 1962-ben készült volna, azt ne kérdezzétek, hogy miért. Nagyon sok hasonló munkát lehet abban az időszakban látni, nagyon jó fekete-fehér képeket, szerintem nagyon izgalmas dolog dekompozíciójában, az előtér háttér viszony, hogy az élesség nem az előtérbe van elhelyezve. Azért mondtam az előbb egy régi kort, a ’60-as éveket, mert érdekes módon azok a képek, az akkori különböző szoció fotográfiák megállják ma is a helyüket. Ezen a képen nem sok konkrétum van, talán ott valami agávé vagy kertnek a széle látható, tehát ha most valaki elszámoltat bennünket, akkor tárgyakat nem nagyon tudunk felsorolni. Mégis a kép, ezzel a játékszerkezettel teljes egészében jól működik. Ebből az sejthető, hogy valószínűleg 5 vagy 10 év múlva is ugyanilyen izgalmas formaként ott lehet nekünk egy szobafalon vagy bárhol. Tehát én ezt egy három disznós képnek értékelem. (szőke)
értékelés: