Nagyon szeretem ezt a képet. Egyrészt azért, mert a Viktóriás szín nagyon jót tesz a képnek azzal, hogy a sziruposságot leveszi a képről. A másik, hogy mindez ráadásul időben is visszavisz minket, finoman kézen fogva abba az időbe, ahol ez a dísz használatban volt. Jó a megközelítés, jó az, amit Viktória megtalált - esetleg jobb oldalból egy ujjnyit lehetne vágni, hogy ott az a zavarosság megszűnjön - szóval ez egy igen jó ünnepi kép, mert minden eszköze ismert, mégis új meglátást tud mutatni nekünk. (hegyi)
értékelés:
Ó, mi nagyon vigyázunk rá, mert a Nagypapa habár meghalt, azért figyel, hogy a dísz a helyén legyen.
Szerintem nagyon hangulatos kép. Ha én fényképeztem volna, akkor biztosan egyenes lenne, meg nem dőlne, nem lenne üres a kép széle.
De lehet, hogy direkt ilyen, és nem is hiába. Úgy talán nem villant volna be az az emlék, ami így igen, hogy amikor az ember feltesz egy ilyen díszt, akkor az mindig el akar dőlni, és többször is rácsipteti a csipesszel mire vagy vagy jól áll, vagy jól megunja dogot. És végül bármilyen csálén tesszük fel a különböző díszeket, mégis az egész család gyönyörűnek látja a karácsonyfát.