Ez a kép nekem a papírmaséra nyomtatott egyházi témájú képeket juttatja eszembe, nagyanyámnál is volt a falon egy ilyen, amin egy szakállas fickó volt lepelben, és a város fölött egy hegyen ülve meditált, nézett előre. Gyerekként féltem picit ettől a képtől, valami irracionális volt benne, ami mégsem mese, mert nem volt vidám és nem voltak mosolygó szereplők, ezt gyerek fejjel látva nem nagyon voltam bizalommal a kép iránt. Ez a fotó a vágy leckére jött, nagyon kevés képelemmel dolgozik, a nap, a felhők a bal alsó részen az egyetlen felismerhető képelem, és ennyi. Én bevallom nem tudok ezzel mit kezdeni azon túl, hogy persze a felhők fölött Géza mindig kék az ég, és borúra derű óráit számolom, meg hasonló közhelyek. Gime, beteszem én ezt a szorgalmiba, jó? Fussunk neki ennek a vágynak megest. (hegyi)