(kicsit talán fennhéjázónak hat a cím, de jobb nem jutott eszembe :))

Kedves Tímea! Köszöntünk itt az Estiskolán! Ez egy nagyon erős kezdés. Több ponton izgalmas pontosan azért, mert nagyon határozott döntéseket vélünk felfedezni ezen a képen. Hogy ezek mennyire tudatos lépések, döntések, azt a többi munkád fogja majd a későbbiekben igazolni. Mindenesetre az egy nagyon érdekes attitűd, hogy az ember azt mondja, hogy bár a kezem a lecke témája – önportré arc nélkül -, de nem a kézre teszem az élességet, hanem a háttérben erre a gitárra. Egy javaslat, amit érdemes esetleg kipróbálni: lehet ma már kapni ilyen kis kulcstartókat, amik világítanak, hogyha egy ilyet bedobok oda abba a térbe, ami az akusztikus gitárnak a luk mögötti része, akkor valamennyi fény onnan bentről is tud jönni. Kipróbálni érdemes, aztán meglátja az ember, hogy sok vagy kevés, de máris elkezdenének a húrok élni. Ez egy trükk. Nyilvánvalóan függ a lámpától is, nem egy nagy fényerejű lámpát kellene használni, épphogy csak jelzésértéke legyen, egy picike derengő fény onnan jöjjön ki. Ez az egyik mód. A másik mód meg nyilvánvalóan az, ha elkezdek játszani kintről, hogy megcsillantsam ezeket a húrokat. Nekem ez egy kicsit most hiányzik, mert hogyha jól figyelem, akkor talán 2 húr az, amit értelmezni tudok, a többit csak sejtem, hogy ott van. Az egy nagyon érdekes dinamikai játék, hogy van egy körforma, ami a gitárnak a hangkiadó része, és Tímea ezt a körformát bátran elvágja baloldalon, azt mondja, hogy neki ez nem fontos. Ez azért elfogadható döntés, mert hogyha megfigyeljük és fejben kiegészítjük ezt a részt, akkor azt kapjuk, hogy bár lesz egy teljes körünk ugyanakkor a kézről kezd elmozdulni a fókusz (fókuszon itt a középponti súlyozást értem, tehát azt, hogy súlypontban a kéz van). Márpedig ha elveszítjük ezt a középponti helyzetet, máris kevésbé lesz indokolható az, hogy miért életlen a kéz. Ez paradoxonnal tűnik, de mégis azt mondom, hogy attól jó, hogy a kéz életlen vagy attól fogadható el, hogy nagyon kevés rész mutatkozik meg a háttérből, ami éles és ez egy erős dinamikai játékot ad. A másik, amit érdemes megfigyelni, hogy van a kézen egy karkötő, s ez a karkötő is egy nagyon határozott vágást hoz. Az most, hogy ezzel a karkötővel hogy lehet gitározni a valóságban, én nem tudom. A nők szoktak aztán érdekes meglepetéseket okozni akkor, amikor mondjuk iszonyú hosszú körmökkel gépelnek és az ember azt gondolja, hogy nem lehet, tehát valószínűleg ez is megoldható, de itt ezt most nem kell firtatni, mert nem a kérdés, hogy Tímea magát, mint gitározó személyt állítja be. Ez csak egy helyzet határainak kijelölésére szolgál, hogy ő most ebben a szituációban gitározó. Én nagyon örülök ennek és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: