Egy négy képből álló képsorozatot látunk, ami tulajdonképpen egy humoros történetmesélésnek fogható fel. Azt is megmondom őszintén, hogy nekem a második kép, az vagy kilóg ebből a történetből, vagy lehet, hogy azzal kezdtem volna. Ha mondjuk megcserélem az elsőt és a másodikat, akkor talán a történet, nekem legalábbis érthetőbb. Most hogyha megnézem, akkor tulajdonképpen el tudom képzelni, hogy az a figura, aki a második képen áll és nézi ezt a vékonyka fenyőt, az utána elkezdett toporogni izgalmában, hogy milyen szépet látott, vagy nem tudom. Az ott nekem egy picit jobban elindítaná a történetet, hogyha azt a képet beemelem, de tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy a három kép, tehát az első, a harmadik és a negyedik önmagában is erős. Gondot szokott okozni, hogyha képsorokat állítunk össze, az álló és a fekvő váltakozása miképp jelenik meg. Itt szerencsére erről nincsen szó. Ugyanis, hogyha egy kiállítást rendez az ember, akkor is nehéz úgy képsort rendezni, hogyha álló és fekvő képek úgy váltakoznak, hogy tulajdonképpen ennek a ritmusa, a kompozíciónak a ritmusa az nem indokolja ezt a fajta váltást. Itt állóképeket látunk és érthető az üzenet. Ágnes elment túrázni és otthon felejtette a sílécét, ezért hát sokat kellett tipegnie a hóban. Utána valamilyen forró italt ihatott, de annyira elfáradt, hogy már az italt is tulajdonképpen beleejtette a hóba. Tehát ez egy történetforma lehet, ez lehet az egyik értelmezése ennek a képsornak. Azt kell hogy mondjam, hogy tetszik maga a megoldás, kicsit világításban, fényben azért ezen lehetne segíteni. Maga az első kép kompozíciója rendben van és ott a világítás is szépen adja ezeket a nyomokat, én a második képpel egy picit nehezen tudok mit kezdeni, de a harmadik képnél, hát hogy mondjam, ezt a szép műanyag poharat bele lehetett volna máshogy is ásni, valahogy úgy, hogy ez fényben is adjon egy játékot. Nagyon szép az a fenyves ami a háttérben látszik, de nem vagyok benne biztos, hogy például erre a képre ez teljes terjedelmében szükséges, hogy rákerüljön, miközben nagyobb fókuszt adtam volna a pohárnak. A negyedik kép, az utolsó, az pedig nagyon kedves és erős üzenet, csak hát itt meg azt mondom, hogyha belefekszünk a hóba, vagy beleesünk így a hóba, mert kifáradtunk, akkor azért – mert fotósok vagyunk – arra kéne figyelni egy picit, hogy hát én hiányolom Ágnes száját. Biztos hideg van és csípte a nagy hideg az ajkait, de én azért ezt a takarást nem tartom erősnek. Tehát abban én egy picit változtattam volna. Mondom, ez én vagyok, el tudom ezt így is fogadni, csak így most egy picit nekem ez a történet ott a végén nem olyan egységes. Tehát miközben pontosan fogalmazunk az elején, aközben a végére ez egy kicsit úgy elmismásolódik. És hát még egy nagyon fontos dolog. Én azt tudom Ágnesről, meg hát látjuk azért, hogy ő a téllel és a téli sportokkal nagy barátságban van, érzelmileg ezt meg kell tudni fogalmazni valahogy a képekben. Tehát, ha én ennyire szeretem a telet, akkor ahhoz valami érzelmi közöm van és ezt az érzelmi összekapcsolódást, ezt képre kell tudnunk vinni úgy, hogy ez a képről leugorjon, hogy Ágnes az nagyon be van sózva, hogy mehessen már síelni, meg kirándulni a nagy fagyott télbe. Én már egy kicsit ezzel a téllel nem annyira vagyok kibékülve, de ez itt egy pesti csávónak a meglátása, nem kell ezzel sokat foglalkozni, viszont hogyha valaki ennyire szereti a telet, én azt akarom érezni, győzzön meg, hogy ez tök jó. Úgyhogy, hát, Ágnes én most erre a sorozatra, mivel Ágnestől nagyon erős üzeneteket szoktunk kapni, ez most egy egycsillagos sorozat. Mivelhogy még azért ott lesz hó, meg van is, én szeretném, ha egy ismétlést kaphatnánk ebből a téli túrás hangulatból, tehát szerintem fog még Ágnes menni túrázni és mondom a vicc az abszolút érződik és az nagyon jó vonal, de a vicc mellett meg kéne jelenni a szeretetnek, annak, hogy bele vagyok habarodva a télbe. (hegyi)
értékelés: