Hááát, ööö… ha ezt mondjuk a csend leckére küldöd, akkor még értem. Ezt most úgy a vágyakozásra úgy nem nagyon tudom hova tenni, hogy ezt most, hogy. Ebben kérnék azért segítséget, mert most ez nekem nem nagyon jön össze. Hogyha függetlenítem magam attól, hogy mi a lecke, vagy mi a képcím, akkor azt mondom, hogy egy olyan képet látok, amit akár mondjuk a 70-es, 80-as években is készíthettek volna. Egy nagyon érdekes helyzet. Elgondolkodtam azon, hogy biztos, hogy ezt a nézőpontot választottam volna, ha én készítem ezt a fotót. Lehet, hogy én egy kicsit közelebb, lejjebb guggolok és közelebb megyek magához a főszereplőhöz, de ez az én meglátásom és egyáltalán nem biztos, hogy igazam van, mert hogy ennek a helyzetnek is érvényes a megoldása, mert hogy hát ő ott lent gubbaszt, én meg fönt állok. És nem biztos, hogy nekem kötelező, én megfigyelő vagyok, és nem kell nekem ebben a helyzetben részt venni. Rögzítettem egy történetet. Szóval ezt nem tartom rossz beállításnak és nem tartom rossz megfigyelésnek, csak igényel valamilyen magyarázatot. Márpedig, hogyha magyarázatot igényel egy fotó, akkor azt úgy hívják, hogy illusztráció és akkor az a magyarázat az valahogy szövegesen megérkezik. Maga a kép ezt a fajta magyarázatot nem adja meg. Hát, én ezt a leckét visszaadom ismétlésre, saját vágyat, a saját vágy-történetünket vigyük képre ebben a leckében. (hegyi)