Egy Csabától egészen szokatlan, új megközelítést kapunk, megvillan Csaba rádióból már ismert humora. Egy kicsit meg is ijedtem attól, hogy mi jöhet, ha a Csaba elkezd viccelni, ez egészen fantasztikus tud lenni. Nagyon szeretem ezt a képet, pontosan ezért. Merthogy merte a Csaba az egész történetet átforgatni, átgondolni, és merte azt fölvállalni, hogy ez ennyi és nem több. Találtam egy ilyen kis villanyóra szekrényt, ami lemozdult a falról, és kimozgattam az egész történetet úgy, mintha ő lenne a helyén. Ez filozófiailag is azt gondolom, hogy egy egészen jó üzenet. Még azt is mondom, hogy plakátnak is el tudnám képzelni egy kicsit élénkebb színekkel. Én azt mondom egyébként, hogy adja magát az a kútgyűrű, abban aztán még egy érdekes történet létrejöhetett volna, abban azért el tudnék képzelni, egy habfürdőző gyereket, vagy felnőttet. Szóval hadd ne megint én mondjam meg, hogy mik azok, amik megoldások lehetnek. De az biztos, hogy az egy nagyon izgalmas továbbgondolási lehetőség lehet, mint ahogy az ajtó is, amit látunk. Tehát oda is, hogyha felakasztok valamit és hagyom lelógni. Szóval érdekes, én ezt az egész játékot tovább játszanám, ezt a melyik az egyenes, melyik a vízszintes, az irány maga nagyon jó. Én azért adok most erre három csillagot, mert arra szeretném a Csabát sarkallni, hogy ha már egyszer egy ilyet megfigyelt, akkor kezdjen el ezzel foglalkozni, ne csak egy gesztus legyen, hanem akkor tessék ezt az egész kibillent világot feladatként magunk elé állítani, és ezzel foglalkozni, és megtalálni ebben a továbblépés lehetőségét. Én azt remélem, hogy a Csaba ezt meg fogja tenni, úgyhogy legyen olyan kedves ezt a három csillagot felhívásnak venni keringőre, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:
Arra gondoltam, hogy nem a rossz, hanem a jó függőlegeshez lehet játszani, tehát a félfára akasztott kabáttal kell még játszani, hogy a képen függjön, vagyis a valóságban ki kell szögelni a falhoz. És a többi. Érdemes ilyennel játszani, pontosítok. Csaba, játssz!