Régebben az egész nyarat kint töltötte.

Egy képsorozatot kapunk Gábortól, ami öt képből áll, és mint képsorozat, akár felfoghatnánk riportnak is, viszont Gábor az Eltűnő világ leckébe küldte, és én ezt abszolút el tudom fogadni. Jó meglátás, és örülök, hogy ilyen régi épületekre, régi történetekre rá tudunk csodálkozni. Az első kép a természeti környezetében ábrázolja ezt a, talán vadászlakot, talán valami kis vidéki házikót. Adottak ugye a fényviszonyok, adott az a helyzet amiből ki tudunk indulni, tehát tulajdonképpen nagyon nem lehet a szemére vetni semmit. Nyilvánvalóan más lenne a helyzet, akkor hogyha verőfényes napsütésben vagy egy lemenő napnál fényképezné, dehát ez most egy ilyen szórt fényben készült fotográfia. A második kép igazolja úgymond a kép címét, látjuk ezt a fába karcolt nevet, abszolút egyetértek ezzel a képpel is. Aztán látunk egy ilyen kis ablakocskát, ha jól tudom, majd cáfoljatok meg, az oroszoknál ezt hívták fortocskának, nagyon szép ez a struktúra, nagyon szépek ezek a régi pántok, látszik az, hogy aki ezt készítette, szeretettel foglalkozott ezzel a famunkával. Gábor rácsodálkozik ezekre a szép illesztésekre, ezekre a nagyon is precíz munkákra, még akkor is ha ezekhez a munkákhoz nem állt rendelkezésre a 21. század legújabb gépparkja. És ezt is el tudom fogadni, bár itt ennél a negyedik képnél azért jó lett volna ügyelni arra, hogy éles-e mindenütt ez a kép. Egy ilyen közelinél, ezek az életlenbe futó oldalak nem biztos, hogy annyira szerencsések. Majd látunk a sorozat befejezéseképp egy hasolóan szép sarokrészét ennek a háznak. Egyetlenegy problémám van: hogy azon kívül, hogy a képsor indításánál látjuk ezt a helyzetet abban a valóságban, ahogy ez a természetben fellelhető, utána ráközelítünk ezekre a közelikre, és Gábor annyira beleszeret ezekbe a közelikbe, hogy több totálképet, vagy több hangulatképet a házról már nem is nagyon kapunk. És én ezt hiányolom, mert ha megnézzük az első képet, ott azért vannak részek, amik az előtérnél fellelhetők, ha jól látom székek is egymásra vannak hányva, azok nagyon jól adnák magukat. Én ezt egy picit hiányolom, itt van egy létra, ami szintén látszik, nagyon jól mutatná magát, szóval, ha lett volna ideje Gábornak itt többet elidőzni, akkor azért ezzel még lehetett volna dolgozni. Másrészt azt mondom, hogy nem biztos, hogy minden egyes részletnél optimális az a megvilágítás amit kapunk. Még egyszer mondom én elfogadom, hogy ilyen fényviszonyok voltak, de nem árt ilyenkor ha az embernél van egy ilyen valami kis zsebtükör vagy lámpa, vagy valami, amivel egy kicsit meg tudja ezt bolondítani, mert a részletek (ez egy fotóstrükk) súrlófénynél sokkal jobban érvényesülnek: a fa erezetei, az amit az idő végez a fán, tehát ezek a roncsolódások sokkal jobban megmutatkoznak. De, mondom, nekem a ház hangulatából hiányzik még valami, tehát most nagyon szépen mutatja Gábor azt, ami a kézművesmunkája ennek az épületnek, a hangulatát az épületnek meg kevésbé adja vissza ez a képsorozat. Nem tudom, hogy Gábor fog-e még erre járni, ha igen, akkor én kérnék egy ismétlést, vagy egy kiegészítést. Érdemes lenne ezzel foglalkozni, sőt én azt mondom, hogy egy lényegesen nagyobb anyagot megérdemelne ez a ház, hogy dolgozzon vele. Nem tudom, hogy ez mennyire szabad, mennyire zárt, hogy ennek van-e gondnoka, magyarán, hogy be lehet-e oda esetleg jutni, hogy enteriőröket is meg tudjunk örökíteni, ez is fontos lehetne. Ha nem sikerül ezt megvalósítani, vagy nem lehet oda már legközelebb eljutni, akkor azt mondom, hogy most ez a sorozat nekem kettő csillagra értékelhető. Én szeretném, hogy ha Gábor azt megértené, hogy nekem ez nagyon tetszik ez a megközelítés, és én nagyon örülök annak a fajta tempónak, úgymond, amit diktál ezzel a képsorozattal, csak a hangulat is fontos, hogy a nézőt, aki ott nem járhatott, bevezessük ebbe a történetbe. Most azért nekem egy picit hiányzik, és egy kicsit játékosabbá is tenné ezt a sorozatot, hogy ha mód volna erre, hogy kicsit megbolondítsuk egy-egy tágabb értelmezéssel, vagy egy-egy kevésbé közeli felvétellel. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: