Meseszerű, játékos, olyan mint egy kollázs, olyan mintha több képből lenne ez összerakva. Tényleg nagyon izgalmas az a nézőpont, amit Csaba megtalált. Azért is hívom föl erre a figyelmet, mert amikor kiránduláson vagyunk, természetesen van egy úgymond befogadói nézőpontja minden épületnek, vagy minden épített tárgynak, amit az építész annak szán, hogy honnan érdemes ezt nézni, hogy honnan a legdíszesebb, a legszebb, amit a turisták sokasága le is fotóz. Gyönyörű képeslapok is készülnek ebből (utalok itt a giccs témájára is, egyszer csak egy giccs leckét is fogunk csinálni). Ugyanakkor az a fontos, hogy az ember a saját érzelmeit bele tudja ezekbe az épített környezet fotográfiákba vonni. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha bizonyos időt eltöltünk, és megkeressük azt, ami minket ebben izgat. Mindezeket azért mondtam el, mert ennek a képnek az erőssége pont ez, hogy olyan formai játékot, és tömegelhelyezési játékot mutat Csaba, ami nagyon izgalmas. Egy kicsit itt is a függőlegesen, vízszintesek problémásak, ezzel is érdemes lenne foglalkozni. Ezt most az óramutató járásával megegyezően egy-két fokot kéne forgatni. A három csillag megvan. (hegyi)
értékelés: