Reakció Ágnes Csoda c. képére.

Egy olyan portréképet kaptunk Viktóriától, ami becsapós. Azért is mondom ezt, hogy azzal, hogy ő odateszi, hogy "Reakció Ágnes Csoda c. képére", utal arra ami Ágnes képén látszik, hogy az egy repülőgép-belsőben készült felvétel. Tehát itt első nekifutásra az ember azt gondolja, hogy erre akar Viktória is ráerősíteni, aztán majd megcáfol, hogy így van-e vagy nem. Nekem úgy tűnik, hogy itt van egy utólagos döntés a kép laborálásánál, hogy ez a külső világ, amit ez a kisfiú figyel, fekete színű. Én azt gondolom - aztán Viktória megmondja, hogy így van-e -, hogy ez egy utólagos sötétítése ennek a képrésznek, és ez nagyon jót tesz ennek a képnek. Ugyanis a vágy, vagy az az üzenet, amit ez a kép hordoz, az nem a külső térben akar megjelenni, hanem csak és kizárólag azon a gesztuson ami a kisfiúnak az arcán megjelenik. Nézzük meg a száját, a szemét, ahogy figyel, ahogy koncentrál, ahogy issza magába az élményt. Nagyon meghitt ez az ábrázolás. Itt csakis egyetlen egy dolog, amivel én kötözködni tudok: pontosan az, hogy ahhoz, hogy erre tudjak figyelni, nekem hiányzik a kisfiúnak az álla. Erre mondható, hogy ez szőrözés, vagy kötözködés, de mindezt azért mondom el, mert annak a ritmusjátéknak, amit ez a kép mutat, a homlokívétől nagyon szép ritmusban húzódik lefelé ez a profilábrázolás, és az állnál ez elvágódik. Miközben a nagy feketeségre, a kinti ismeretlenre, amiből ő most az információt szívja magába, bizony ez a hullámforma, ezek a lágy, puha formák kellenének, hogy feleljenek. A fülénél ezt nem érzem ilyen szinten gondnak, sőt azt mondom, hogy én meghoztam volna azt a döntést is, hogy ott a fülnél vágom ezt a képet, még konkrétabb lenne ez a közlés, még erősebb lenne ez az üzenet. Ott nyugodtan lehetne egy vágást létrehozni, és akkor még feszesebb lenne a kompozíció. Próbáld ki, Viktória, hogy mit szólsz az ötletemhez. Ettől függetlenül a három csillag megvan, pontosan azért, mert ha nem tévedek, ez az utólagos döntés az, ami a tudatos képkészítést erősíti nekem, hogy nem fogadjuk el azt, amit a hozott anyag mutat, hanem a saját döntésünket érvényesítjük a munkánknál. Ha kiderül, hogy itt valami fekete atomvillanást néz ez a fiatalember, akkor én jól benéztem, de mégis azt mondom, hogy ez a feketeség nagyon nagy ereje ennek a fotográfiának. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: