Szeretettel Helgának.

A képnek két nagy erőssége van: az egyik a tónus, amivel Camilla dolgozik, és amit már néhány képén láthattunk, amit nagyon szépen megtalál és nagyon szépen használ is. Ez a kicsit barnás-sárgás tónusvilág nagyon jót tesz a képnek. A másik, a mélységélesség megválasztása, az, hogy ebben a környezetben viszonylag kis élességet használva kerül térbe, és válik térbelivé az a formai játék, amit Camilla megmutat. Ugyanakkor azt mondom, hogy ezzel pontosan ellenirányba dolgozik az, ahogy a táska be van állítva. Próbálja a mélységélesség kilökni a térbe ezt a táskát, de ez úgy van forgatva, hogy a lehető legkevésbé legyen prespektívikus, térbeli. Ellene hat az elhelyezés annak amit a mélységélességgel létrehozunk. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ennek a táskának ez az oldalsó nézőpontja az, ami a legelőnyösebb. Nem nagyon értem, hogy miért innen lett ez a táska lefotózva, fényben akár ez magyarázható is lenne, dehát akkor odamegyek, és picit forgatok ezen a táskán, hogy fülét fülnek foghassam föl, a zsebeit zsebnek, hogy a táska méretét tudjam azonosítani. Ezzel valamit kellene kezdeni, most ebben a beállításban nekem saját magának a belső ritmusaival mond ellent, és úgy nem nagyon tudok ettől a problémától szabadulni. A másik, ami még kérdés, hogy az, hogy egy mezőben le van téve egy táska, az lehet egy jó felütés, ezzel elkezdődhet egy történet a képen belül, de ezzel a történet most jelen pillanatban ennyiben is marad, hogy a mezőn el van helyezve egy táska. A cím: Elindulunk, valamennyit mond, az, hogy "Szeretettel Helgának", megint egy fajta utalás, egy információmorzsa, de ez a képen kellene, hogy dolgozzon, ez most nem történik meg. Visszaadnám ismétlésre. (hegyi)