Kapunk egy képsort Gimétől hét képből. Izgalmas ez a képsor, én itt azt mondom, hogy lehet, hogy szigorúbb lettem volna, és eldöntöm előre, hogy fekvő vagy álló képeket fogok használni, mivel itt a formai játék nagyjából ugyanazt mutatja, mert ez a szökőkút valószínűleg nagyjából ugyanoda csapódik, és akkor ehhez már konzekvensen tartom magam. Ez a kis pilinckázás a fekvő-álló, fekvő-álló között, nekem nem olyan nagyon erős. Azért mert ezzel a szigorú döntéssel tudnám azt elérni, hogy a képben lévő, egyébként számomra picit édes ízt, picit a giccsbe hajló meglátást helyre tudjam rántani. Az, hogy a gyerekek hogyan játszanak a szökőkútnál, ez nagyon édes, aranyos, és nem sokkal több. Ha ebből a képsorból ki kellene emelnem egy képet, akkor a legizgalmasabb a negyedik kép. Ez az a kép, ami önmagában működik, lehet, hogy egy öt centit elmozdultam volna ahhoz, hogy ezekhez a vízsugarakhoz képest a modellem elhelyezése jó helyre kerüljön, de maga ez a pillanat abszolút rendben van. Tetszenek a gesztusok, ráadásul elgondolkodásra késztet, mert nem egyértelmű benne az, hogy ők most örülnek ennek a víznek, vagy félnek tőle. A többi kép számomra nem olyan nagyon fontos, Gyerekkor leckére nem tudom Gime hol csatlakozik ehhez a történethez. Riportra még inkább el tudnám képzelni, de picit túl van ez dumálva. Lehet, hogy ez egy képes sorozat, vagyis ez az egy kép az izgalmas. (hegyi)
értékelés: