A kép, amit látunk, hasonlatos egy korábbi Bartos képhez, csak az az esernyővel mesélt. Itt is hasonló az élmény. A mélységélesség megválasztása, a közeli és távoli dolgok egy képre komponálása, és ebből az üzenet létrehozása az, ami ezt a két munkát összekapcsolja. A képnek az az erénye, hogy létrehoz egy újabb képet a képben, nevezetesen a sétáló Piroskáét, vagy lehet, hogy ez egy női Mikulás. A lényeg az, hogy bizony egy olyan ősz végi élményt elevenít fel, amivel lehet, hogy nem mindannyian értünk egyet, hogy ez pozitív élmény lenne, bár a fagy, a jeges víz jelenléte mellett a fényviszonyok mutatják azt, hogy itt ez még ősz, és látjuk azt is, hogy a növények zöldellnek még egy picit. A kategória besoroláson kívül a kép maga is helyre teszi időben, évszakban a történetiséget. Ami még furcsa lehet a kép nézése közben, hogy a két képsík, tehát az a képsík, ami ezekkel a fa építményekkel létrejön, és az a képsík, ami a sétáló alakkal megjelenik, tengelyben egy kicsit el van fordulva egymáshoz képest. Nyilvánvaló, hogy ez abból következik, hogy az út lejtősebb, amin a hölgy sétál, de abból is következhet, hogy a fényképezőgép síkját Ágnes ehhez a padszerkezethez mérte be. Akárhogy is van, ez a kép dinamikáját megadja. Ezt egy jó megoldásnak tartom, pontosan azért, mert volt türelme megvárni azt, amíg valaki a háttérben megjelenik a képen. Ezek azért fontosak egy ilyen kompozíciónál, mert dinamikát, életet visznek bele. A statikus, az álló, a kimerevített pillanatot hosszabbítják meg. Voltak rádióadások, amikben már foglalkoztunk az idővel, és ez a filmezésnél és a fényképezésnél is egy nagyon fontos kérdés. Talán a fényképezésnél nehezebb megfogalmazni, mert a fényképezőgéppel, mint technikával, két dolgot teszünk, ami a valóságtól mindenféleképpen elvonatkoztatja az elkészült művet: az egyik az, hogy két dimenziósra redukálódik a tér, a másik az, hogy az idő egyetlen egy tized másodpercre rövidül, ami az expozíciós időt jelenti. Amikor fölmerül ez egy munkánál, hogy hogyan tudom az időt és a teret ábrázolni, akkor a válasz: az expozíciós idő megválasztásával, és a mélységélesség megválasztásával. Itt, ennél a képnél mindkettő a helyén van. Az expozíciós idő is, láthatóan egy picit talán hosszabb, valami minimális elmozdulás van a hölgynél, nem csak életlenség, másrészt a mélységélességből a térérzet adódik, és a perspektíva ábrázolásából, ami a pad deszkáinak vonalaiból áll össze. Ezt én egy jó üzenetnek tartom, és meg is adom rá a három csillagot, és azt mondom Ágnesnek, hogy megint saját maga adja föl saját magának a leckét azáltal, hogy ha ilyen feszes kompozícióval tud dolgozni, akkor saját magának kell a saját maga legszigorúbb ítészének lenni, amikor képet készít, vagy amikor képet közöl, hogy ennél alább most már, ha lehet, ne adja. (hegyi)
értékelés: