Nagyon szuggesszív ez a képszerkesztési mód is, ügyesnek gondolom azt, ahogy ezek a fák ilyen perspektívikus ábrázolásban mozgást, dinamikát mutatnak. Feszültséggel teli kép, és a világításra szeretném felhívni a figyelmet. Arra a fajta naplemente idején megfigyelhető fényjátékokra, amikor a nap aranya átfest mindent, és ez az átfestés át is értelmez dolgokat. Itt abban is szerencséje van Ágnesnek, hogy ezek tüzifák, és nagyon jól látható, hogy ez fatelep lehet, ez a bácsi a tüzifával, a tűzzel könnyen párhuzamba állítható. Ez egy nagyon könnyű megoldásnak tűnik, de ehhez ott kell lenni, észre kell venni, meg kell csinálni, jelen kell abban a helyzetben lenni, vállalni kell önmagunkat. Ez mindenféleképpen erény, hogy egy nem túl bonyolult üzenetet is a bátorság az, ami elénk tud hozni. Lehet, hogy sok mindenki más is találkozik hasolnó helyzettel, és legyint egyet, hogy, hát majd legközelebb megcsinálom, aztán az a legközelebb sose jön el. Ezért én ezt nagyon kedvelem. A perspektíva is abszolút rendben van. Talán egy kicsit a mélységélességet, ha kisebbre vesszük, akkor a térélmény erősödik, vagyis erre a perspektívikus játékra mégjobban rá lehet dolgozni. Itt tényleg csak annyi, hogy a háttérre már nem kellene az élesség, arra a fészerre, ami a bácsi mögött van. Az ha életlenben marad, akkor még térhatásúbb ez az üzenet. De ez gyakorlás, úgyhogy majd a következőkben erre próbáljon meg Ágnes magának gyakorlatokat kitalálni, hogy utána ez már rutinból jól menjen. (hegyi)
értékelés: