Nagyon hasonló az asztal, mint az eddigiek, egy zöld lazúrral, amin egy szép fényjátékot látunk. Én ezt a képet nagyon kedvelem, de ez a színpad még egyelőre üres. A felvetés szép, de nem döntötte el az alkotó azt, hogy őt jobban érdekli-e a falon lévő árnyékjáték, vagy az asztal tükröződései, csillogása. Ez biztos, hogy abból is adódik, hogy didaktikusan próbál követni egy formai játékot, csakhogy ennél a formai játéknál most másodlagossá törpül az, ami igazán izgalmas lenne: ez az árnyjáték, vagy a tükröződés. Ez most így egy háttér, és nincs meg hozzá a fő történet, maga a mese. Nem akarok nagyon tanácsokat adni, mert nem én vagyok az alkotó, de valami az asztallapon kellene, hogy történjen, mert a kép egyharmadát kitevő zöld felület önmagában nem elég beszédes. Nagyon kedvelem, az irány nagyon jó, de visszaadnám ismétlésre ezek miatt. (hegyi)