Kockás, nagyon nagy öröm azt látni, hogy nekifogtál újból a leckéknek, az első lecke újbóli újragondolásának, és annak is örülök, hogy egy olyan helyzetet hoztál, ami új a te képi gondolkodásodban. Jó a kompozíciója, jó a rendje ennek az egésznek, jó a tere, nagyon szeretem. Túl sokat azért nem mondok róla, mert arra vagyok most kíváncsi, hogy ez valaminek a kezdete, amiben egy újrafogalmazást látunk, vagy most ezt így megtaláltad magadnak, és még nem tudjuk, hogy mire megyünk majd vele. Várom a folytatást, bizakodással teli vagyok. Aurelianonak köszönöm az irodalmi elemzést, nagyon jó. (hegyi)
értékelés:
A tükrön túl, Csodaországban, aminek csak kis szeletét láthatjuk, Alíz éppen fogat mos, úgyanúgy, mint itt nálunk, ugyanazon díszletek között. A csoda valahol máshol van, épp nem látjuk, de nagyon szeretnénk befordulni, talán meglátni valamit egy másik kézben, ami nem odaillő, varázslatot, rég elveszett gyermekkori kincseket (egy lezárt, kulcsavesztett fémdobozban 1 db. donaldos rágóból származó kép, 2 db. gombfocijátékos, 1 db. rózsapatron, 1 db. kockás füzetből kitépett fecnire firkantott üzenet, két szem megszáradt Nebuló cukorka). Nekünk viszont csak kétharmadrész üres fal jut, a mi világunk ez, talán csak a textúra, a fehér árnyalatai, némi árnyék az, ami elérhető számunkra.
Szép kép.