Ismét azt mondom, hogy a kamera nézőpontjával van problémám. Ami ebben a képben igazán érdekes a fiatalember, aki cigarettázik, és a hölgy, aki valószínűleg parfümöt reklámoz, és a kettő kapcsolata. A cím is erre akar utalni, és a humor a képben abban van, hogy az illatszernek is van egy illat-környezete, és a cigarettának is, és ez a kettő nem nagyon szokott egymás között passzolni. Ez ráerősít arra a kint és bent, modell és a valóság érzésre, amit András ezeknél a városképeknél megfigyel. Arra sarkallom őt, hogy ezeket a megfigyeléseket folytassa. A kettővel ezelőtti képnél nem véletlenül mondtam azt, amit mondtam, hogy meg kell találni azt a szintet, aminél meghúzunk egy határt. Nekem ez egy kicsit az alatt van. Ha azzal a bácsis képhez hasonlítom, akkor az még mindig viszi magasan a pálmát. Ahhoz, hogy ez működjön, a szemkontaktusnak kellene valamilyen szinten erősebbnek lennie a modell és a fiatalember között. Itt megint a méretkülönbség a baj. Ha kicsit leguggol András, akkor a fiatalember magasabb lesz tőle. Ezzel érdemes lett volna kicsit többet játszani, kicsit hamarabb készülnek el ezek a képek, mint az optimális. Az a helyzet, hogy ami a helyszínen jól érzékelhető dinamikai játék a 2 dimenziós plakát és a hús-vér ember között, az a fotómasinán keresztül már egyben két dimenzióban jelenik meg, tehát ahhoz, hogy ez a játék megmaradjon így is, olyan nézőpont kell, aminél érvényes marad a különbség. (hegyi)