Igazán semmi különös. Megpróbáltam megoldani az első leckét... Egy dolog nehezítette: gyerekeim időnként berohangáltak a képbe.

Köszöntünk itt az Estiskolán, kedves Judit. Egy érdekes képet kaptunk az Önportré arc nélkül leckére, mert egy egész alakos portrénak is felfoghatnánk, hiszen a test nagyjából jelen van ezen a képen. Mégis azt gondolom, hogy az tartja ezt az egészet még meg az első lecke keretein belül, hogy a fókusz a hajzuhatagra szeretne kerülni. Azért mondom így, hogy szeretne, mert ez nem teljesen sikerül. Ez a világítás miatt van. Az a fajta, gondolom én, vakuval készült exponálás, ami itt most létrejön, a vállat, a hátat a fehér pólónál túlexponálja. Nem tudom, hogy hogy állsz te ezzel a kérdéssel, de már csak a próba kedvéért érdemes lenne ismételni egy fekete pólóval, vagy egy sötét vörössel, szóval egy sötétebb színűvel, hogy ne vigye el a tekintetet az, hogy egy világosabb folttal találkozunk a vállnál arról, ami a központi kérdés, vagyis a hajról. Most óhatatlanul azt kezdem figyelni, hogy milyen szépen redőződik a póló, milyen érdekes formát ad ki így fejjel lefelé fordulva a nyak íve és a póló kör kivágata. Az állkapocs felé kandikálok el, a kulcscsont felé kezdek el keresgélni, és nem a hajjal foglalkozom. Lehet ez is egy megoldás, hogy engem ez érdekel, hogy milyen a nyakam, de akkor azt mondom, hogy egy sokkal szigorúbb vágást kell hozni, és azt a testrészletet mutatni. Akkor nem tudom érvényesnek tekinteni ezt az álló formátumot, mert nagyon szabadon engeded a nézőt, kicsit fogni kell a kezét a nézőnek. Első leckének én elfogadom, ez egy három csillagos megoldás főképp amiatt, hogy ez egy meghajlás, egy póz, színházban látunk ilyeneket, amikor a társulat lejátszotta a darabot, és kijönnek meghajolni. Érdemes megnézni azt, hogy ki mennyire mélyen hajol meg, milyen gesztusokat gyakorol még a meghajlás közben. Ez is elég sok mindent elmond arról a helyzetről, amikor az ember még benne van a szerepben, de már civilként áll a színpadon, mint színész, mint az a személy, aki a szerepet eljátszotta, de azért van húzása annak a történetnek, amiben volt, és ez kinél-kinél több idő amíg lecseng. Ez a meghajlásban szerintem nagyon jól nyomon követhető. Tehát itt is egy meghajlást látunk, ami egy köszöntés, és én ezt abszolút elfogadom, mint első leckés bemutatkozás. A három csillag, és az első lecke teljesítése megvan, de én azt kérem Judittól, hogy ismételje meg ezt a felvételt sötét pólóval, ha a hajbemutatás volt a cél. Ha pedig a kulcscsont izgatja őt is, és az a gyönyörű kivágat, ami itt létrejön a pólónál, akkor pedig a képkivágással kell egy kicsit másképp játszani. (hegyi)
értékelés: