Érdekes az a meglátás, ahogyan Ágnes a tükröződő felületekkel dolgozik, és így a teret nagyon furcsán hozza, tulajdonképpen a maga merőleges, elvágólagos formáival, mégis egy síkra a képen. Ha megfigyelitek, ami itt a képnek hibája lehetne, ha a tárgyilagos megközelítést vesszük alapul, a pespektívikus torzítás, ugyanis ezek azok, amiket ki szoktak küszöbölni azokkal a nagyméretű kamerákkal, ahol ez könnyedén megoldható. Ezeket a kamerákat nagyjából erre is találták ki, hogy építészeti fotográfiákat lehessen vele csinálni. Egy kisfilmes gépnél ez nehéz, mert vagy nem vagyunk elég távol, vagy nem tudunk elég távol menni attól az épülettől, vagy túl magas, tehát sok minden oka van annak, hogy ezek a torzulások fellépnek. Laborban ez úgy nézett ki, hogy a nagyítógép alá ferdén tettük be a papírt, a fotosopnál perspektívakorrekciót lehet alkalmazni. Ha ennél a képnél ezt megtennénk, akkor elrontanánk az egészet. Mert az a dinamikai játék, ami most létrejön, hogy a kép bal oldalától a jobb oldala felé van egy méretcsökkenés, és ez a mozgás élményét kelti, majd innen mintha visszapattanna erről a felületről, a folytatása ennek az épületnek visszavisz minket a kép közepe felé. Ez a fajta játékosság kevésbé lenne érvényes. A perspektívatorzulás érthető, de az objektív megválasztása egy fontos dolog, és itt nem csak a cserélhető objektíves gépeknél áll most fenn, hanem azoknál, amiknél zoomolni tudtok, tehát amiknél az exponálás előtt be lehet állítani azt, hogy milyen legyen a gyújtótávolsága a lencsének. Ennél a képnél ez ott jelentkezik, hogy a kép aljánál lehet érezni, hogy nem csak perspektívatorzulás van, hanem egy íves formát hoz létre a párkány, és ez a forma nem valós. Ha kicsit távolabb lehetett volna menni, akkor nem kell nagylátószögű objektívet használni, ez a torzítás nem lép föl. Nem tudom Ágnes gépén ez állítható-e, valószínűleg igen, kicsit kisebb zoommal, ha távolabb áll, akkor ez megoldható lenne. Persze kérdés, hogy lehet-e itt távolabb menni, de a jövőre nézvést egy tanács, hogy erre figyelni kell, hogy ne lépjen föl ez a fajta ívesedés a kép alján. Ez a hordótorzításnak hívott valami nem tesz annyira jót neki. Az időpont is kérdés, nyilvánvaló, hogy ebben a téli helyzetben ezt tudjuk létrehozni, megnézném én ezt a helyet akkor, amikor lombosak a fák. Ugyanis itt van egy érdekes belógás a képnél, és ez furcsa, olyan, mintha ott fejeződne be az épület, de ha sokáig nézünk, rájövünk, hogy az a fa törzse, ami belóg. Izgalmasan nézhetnének ki, ha ezeken levél is van, talán akkor a fényviszonyok is jobbak, mert most ez a szürkeség fátyolként van jelen. (hegyi)
értékelés: