Reakció Prisztacs Judit Darázsfészek c. fotójára
Hozzávalók:

2,5 dkg élesztő,
3 dl tej,
1 evőkanál cukor,
65 dkg liszt,
2 tojás,
1 kiskanál só,
kevés tejföl,
reszelt citromhéj,

a töltelékhez: 
10 dkg vaj,
10 dkg darált dió,
10 dkg porcukor,


a tetejére: 
5 dkg vaj,
1 evőkanál cukor,
0,5 dl tej,
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés: Az élesztőt kevés langyos tejbe morzsolva futtasd fel. A maradék tejjel és a többi hozzávalóval alaposan dagaszd meg. Letakarva, langyos helyen keleszd a kétszeresére.
Eközben a puha vajat a darált dióval meg a porcukorral keverd össze. A tésztát finoman gyúrd át, és lisztezett deszkán nyújtsd ujjnyi vastagra. Kend rá a diókrémet, majd, ahogy a beiglit is szokás, csavard fel. Olvasztott vajba mártott késsel szeleteld fel. A szeleteket fektesd egy kivajazott tepsibe. Locsold meg olvasztott vajjal, s keleszd még fél órán át. Azután előmelegített sütőben 180 fokon süsd kb. 20 percig. Ekkor kenegesd meg cukros tejjel, és süsd további 20-25 percig. A sütőből kivéve még melegen szórd meg vaníliás cukorral.

Én örülök annak, hogy Ágnes is elkezdett ezzel a területtel foglalkozni, mert kihasználatlan terület volt ez eddig az ő palettáján, és szerintem ő sok mindent tudna nekünk mutatni abból a kultúrkörből, ahol ő él, nem csak darázsfészket, hanem más dolgokat is. Ez egy új ajtó. Izgalmas lenne, ha elővenné újra a videokameráját, és elkezdene Piller Gergővel versenyt futni a konyharovatban. Szerintem van ebben kakaó, annál is inkább, mert annak, hogy ételfotót tudjunk készíteni az első lépcsője az, hogy kezdjünk el ételeket készíteni, hogy legyen közünk ahhoz, ami ott történik. Nem tudom, hogy Ágnes mennyire szokott jeleskedni a főzésben, erről keveset beszéltünk, de jó lenne, ha először Mammucsot figyelné meg, aki a környezetében főz, és készítene vele interjúkat, vagy akár főzési filmeket is, hogy kicsit közel kerülhessen ehhez a helyzethez. Ennél a képnél, miközben ezek a darázsfészek sütemények rendesen be vannak ide stokizva, és nyilvánvaló, hogy a sütésnél ezek rendben kell elfoglalják a helyüket, mert a helykihasználás egy fontos elvárás ennél a munkafolyamatnál, de fénykép szempontjából nagyon kopogósra sikerült ez a dolog. Ha grafikai megoldást szeretnék ebből kihozni, akkor persze érthető a fekete háttér, ez a tepsi maga, de ha ezt reakciónak vesszük Prisztacs Judit darázsfészkére, márpedig ezt írja Ágnes, akkor igenis nézzük meg annak a képnek a szabadságát, azokat a formai szabadságokat, amik most itt nagyon is ellenpontoz Ágnes azzal, hogy ebben a rendben hagyja ezeket a kis csigákat. Egy világítási helyzetet hozott létre Ágnes, viszonylag mondhatóan egy oldalsó megvilágítást kaptak ezek a csigák, de itt a bizonytalanságot érzem a döntésben. Ha még inkább surló fényt adott volna hozzá Ágnes, akkor a struktúra lehet, hogy még erősebben érvényesül, és akkor létrejön az a grafikai hatás, amit esetleg el akart érni. Most bizonytalan ez a dolog, mert ez egyharmad-kétharmad arányban surlófény. El kellett volna dönteni, hogy tárgyszerűen akarom ábrázolni, és kívánatosnak akarom mutatni ezeket a sütiket, vagy elfeledkezem arról, hogy ezek sütemények, és elkezdek a formával játszani. Most ennek a határán billegünk. A recept tökéletes, javaslom, hogy más is próbálja meg ezt megsütni. A leckemegoldásra most egy csillagot adok, és Ágnes kezdjen el ezzel dolgozni a konyhában. Az lenne a jó irány, ha filmet küldene, és első lépésként. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de a film, mint egy folyamat-ábrázolás, segíti az emberben legyűrni a nehézségeket, hogy megszeresse ezt az egész feladatkört, és utána már a film hatására az ember már könnyebben nyúl hozzá ehhez a témához állóképben. (hegyi)
értékelés: