Végre Gime is elkezd dolgozni az első leckével, én szeretném, ha nem is nagyon mennénk tovább egy darabig. Egy jó képet kapunk, egy olyan testrészről, ami nagyon jellegzetes Andrásnál. Ahogy ő a világot figyeli, ha valaki találkozott már vele, ezt észrevehette, hogy a tekintete nagyon szugesszív tud lenni Andrásnak. Itt most egyetértek a technikával is, amit most itt létrehozott, az a fajta roncsolás, most jót tesz ennek a képnek, de én nem vagyok abban biztos, hogy ez a szemüvegkeret nekem ide kell. Persze, szemüveges András, de nem hiszem, hogy az ő meghatározása az, hogy a „szemüveges fiú”. Vannak ennél jellegzetesebb külső jegyei is Andrásnak, sok minden mást lehet rá mondani, de ha meg kellene őt határoznom, akkor nem a szemüveges fiúként határoznám meg. Ebből kifolyólag ez filozófiailag nem olyan nagyon fontos, és esztétikailag is van egy problémám, ha nem is igazán a kerettel, hanem a szár csatlakozási pontjával, ami túlságosan erős. Esetleg, ha már mindenféleképpen szemüvegesnek akarja magát ábrázolni, az izgalmas lenne, hogy milyen lenne az üvegkeret nélkül, hogy csak a változásból lehessen észrevenni azt, hogy ott van egy szemüveglencse, és nem kell ilyen ikonikusan körbekereteződnie ennek. Ez persze csak akkor igaz, ha Andrásnak van ilyen szemüvegkerete, avagy valakitől kölcsön tud kérni, de nem látom túl sok értelmét annak, hogy ebbe az irányba mozduljuk el. Működne ez a kép anélkül is. Megvan a három csillag, és András, lelkesítésként mondom, hogy megvan az első lecke, de nagyon határozottan kérem tőled, hogy ez ne azt jelentse, hogy ezzel többet nem foglalkozunk. Én szeretném, ha az első három leckével foglalkoznál most, egy kicsit hagyd a városfotókat, abból már rogyásig kaptunk, most az első három leckét szeretném, ha elkezdenéd megoldani. Azt mondtad van műtermed, mutasd meg önportréban, hogy mit lehet ott kihozni, mit gondolsz magadról, aztán megyünk majd tovább, de most az első három leckével dolgozzunk. (hegyi)
értékelés: