Strand télen is.

Minél több képet kapok erről a strandról, annál inkább meggyőződök arról, hogy ez egy olyan hely, ami ilyen premierplánban megmutatva nekem kevésbé izgalmas, mint a részletei. Gyönyörű fényjátékok vannak ezen a felületen, bármelyik medence belső felülete, és az ott létrejövő árnyékok gyönyörűek, de így egészben nekem kicsit olyan, mint egy térképfelvétel, mint egy leltár, de nem tud érzelmileg hozzám közel kerülni. Ha ebben a képhatárban dolgoznék, akkor is meghoztam volna azt a döntést, hogy a másik kerítésnél vágnám a képet, a medenceszélnél, a fölötte lévő rész már nekem nem kell. De fölhívnám Ágnes figyelmét egy részre, ami egy csík, viszont rendkívül izgalmas: az az árnyékrész, ami a kerítésnél létrejön, és amiben az alkotó is megjelenik. Ez ennek a képnek mondjuk egy-hatoda lehet, de az a csík nekem ott zseniális, én azzal kezdtem volna el dolgozni. Nem kötelező ezt elfogadni, most ennél a képnél egy kicsit szét van darabolódva ez a helyzet. Erről nem biztos, hogy az alkotó tehet egyértelműen, mert lehet, hogy ebből nem lehet sokkal többet kihozni, bár lehet, ha még egy 5-10 percet vártunk volna, akkor lehet, hogy még hosszabbak az árnyékok, és akkor átbillen ez az egész a szabdaltságával valami absztraktba, de most valahogy nem érzem ezt megnyugtatóan késznek, mint kompozíció. (hegyi)
értékelés: