Nem tudok címet adni ennek a képnek :(

Igen, ez az, amit Bara nagyon érez, ezeket a tükröződős játékokat a személyesség és a személytelenség határán billegve. Itt most ez a szó szoros értelmében is megvalósul, mert a tükröződésre helyezi a nagyobb hangsúlyt, és a valós helyzet ábrázolása csak jelzésértékkel bír a képen. Nagyon erős jelzésként, és kompozícióban is tökéletesen helyén van az egész. Nagyon jól van kimérve a sötét és világos formák aránya. Ezek nagyon jól egyensúlyba vannak hozva, és azt látom, hogy nem is kell erről sokkal többet mondanom, mert a kép mindent elmond. Itt lehetne azt mondani, hogy oké, de engem zavar, hogy abban a pocsolyában úsznak valamik. Nem, mert ez az, ami izgalmassá teszi ezt az egészet, és kihozza abból, hogy csak egy mechanikus tükörkép-játék legyen. Vagy azt is mondhatjuk, hogy igen, de ott van az a tábla, az miért van ott, az megbontja a kompozíciót. De pont ez a jó benne, ez az izgalmas, hogy a szabályos kompozícióba belekerül ez az egész, ráadásul ritmusban tökéletesen jól működik. Ilyenkor van az, amit én szoktam mondani, hogy el kell tudnunk vonatkoztatni attól, hogy minek a tükröződését látjuk, és ha folthatásként kezeljük, mondjuk, mint egy labda a vízben, akkor pont az az izgalmas, hogy a két láb előtt ott van egy ilyen, és várjuk azt a pillanatot, hogy mikor rúg bele ez az ember, aki itt várakozik a járda szélén. Szóval nagyon dinamikus, nagyon jó dolog, Talp leckére is tökéletes, benne van a menjek vagy maradjak bizonytalansága, mindaz, ami a talppal összehozható. És nem baj, hogy nem tudsz címet neki. :) (hegyi)
értékelés: