Egy három képből álló történetet látunk. Tökéletesen érthető üzenet az, hogy miért került a Házi kedvenc leckébe, anélkül, hogy tudnánk, hogy milyen valós háttértörténet van Ágnesnél (nincsen náluk se kutya, se macska). A képsorból ez mind érthető, mert házi kedvenc, és mégis valamilyen utcai helyzetet látunk, és ebben a helyzetben egy ismerkedési fázist. Az első kép tulajdonképpen egy barátkozós helyzet, aminél macska és leendő gazdája keresik egymással a kapcsolatot, majd a cica mindent megtesz annak érdekében, hogy magára felhívja a figyelmet. A harmadik kép az, ahol tulajdonképpen ez a helyzet áttöri a gátakat, és azt a belső fegyelmet és rendet, hogy elmentem a piacra vásárolni, nem macskázni akarok, különben is mit szól hozzá Mammucs, ha hazaviszem ezt a cicát. Mind a három kép jól meséli a maga történetét, és jó ívet ad, és nyitva hagyja a kérdést, hogy mi is a megoldás, mi lett a vége ennek a helyzetnek. Esztétikai kérdésekről kell most beszéljünk. Mivel fekete-fehér képeket látunk, ezért nagyon nem mindegy az, hogy milyen tónusokkal dolgozunk, a szürke milyen árnyalatai jelennek meg a képen. Itt, ha az első képet megnézzük, látunk két sötétszürke függőleges vonalat, nevezhetjük lábnak is, látunk egy henger-formát szintén sötétebb szürkével, hívjuk ezt macskának, és van egy amorf formánk világosabb-szürkés, fehér színekkel, tételezzük föl, hogy ez valamilyen nájlonzacskó. Mindez egy közép-szürke háttéren van. Ha ezeket megfigyeljük, akkor a macska-forma is, és a lábak is jól elkülönülnek a háttértől, értelmezhetőek a formák, és ez abszolút rendben van. Mind a két képalkotó elem kompozícióban is helyén van, és jól szerepel. Az első két képnél ami számomra kérdéses, a nájlonzacskó szerepe. Igen, az nem baj, hogy az ember érzékelteti azt, hogy itt egy vásárlási helyzet van, hogy nem kifejezetten a macskával akartam én foglalkozni, de ez akkor tud jól működni, ha esztétikailag az a forma is helyén való, amit ez a nájlonzsák képvisel. Most, ha megfigyeljük főleg az első képet, akkor ez, mivel centrálisan van elhelyezve a képen, ezért nagyon elvonja a figyelmet, határozottabb, jelentősebb jelenléte van, mint annak a két szereplőnek, akik körül a történet mozog. Ha ezt a csupán formai és esztétikai megfejtést próbáljuk értelmezni, akkor ez a nájlonzsák nincs a helyén. Ebben a formában, ahol ő a valóságban megjelenik, a szürke árnyalataival tulajdonképpen nem is lesz a helyén, mert ez a fehér forma zavaró és kopogó, elvonja a figyelmet, és akárhova is tennénk a képen, lényegesen erősebb jelenléte lenne, mint bármi másnak, ami a képen szerepel. Ha az ember fölkészül az ilyen helyzetre, és föl kell készülnie, mert nála van a fényképezőgép, akkor nem árt, ha beszerez valami hagyományosabb kosarat, és azzal megy ilyen túrára, mert arra kell számítani, hogy esetleg bármilyen helyzetben a kosárnak lehet, hogy szerepe lesz. Egy ilyen nájlon ronda, vásárlási helyzetben ritkán tudom azt elképzelni, hogy ez esztétikailag és formailag olyan értéket képviseljen, ami üzenetként jól megáll a képen. Tehát tessék beszerezni egy kosarat, és azzal járni vásárolni, piacozni, mert bármilyen helyzetben elő tudod venni, ott maradhat a képen, senkit nem zavarna. A hármas kép az, ami mentes ettől a helyzettől, ami nagyon is személyes üzenet, nagyon szubjektív a kameraállás is, és az egy bemozdult képet látunk egy hosszabb expozíciónál. Itt csak a forma és a mintázat az, ami beazonosítja, hogy ez ugyanaz a cica a szereplő, mert egy amorf formát látunk, és nincsenek rajta semmilyen jellegzetes alkatrészek, nincs szeme, szája, bajsza, füle sem, csak a fejének a hátsó része és a testéből egy darab. Mégis nekem ez a kép fontos ehhez az egészhez, még akkor is, ha nem vagyok benne teljesen biztos, hogy optimális időpontban készült a felvétel, mert kell az a személyes helyzet is, hogy nem maradt Ágnes érintetlen ettől a történettől, tehát érzelmileg őhozzá ez valamilyen szinten közel került, de itt egy picit korábban kellett volna exponálni, arra kellett volna figyelni, hogy a cica a kamerával is próbáljon kommunikálni, mert azzal együtt a nézővel is kommunikál. Most ennél a képnél nem eldöntendő az, hogy most egy barátkozás kezdete van, vagy menekülőre fogta a macska a dolgot. Erre is figyelni kell, hogy mikor exponálok, tizedmásodperceken múlhatnak a dolgok. Összességében véve ez egy jó megoldás, érdekes a felvetés, nagyon izgalmas és személyes. Az a formai probléma, amit jeleztem, egy csillagot mindenképpen levon ennek az értékéből. Kettő csillag megvan, de várnék Ágnestől erre még egy ismétlést úgy, hogy készüljön erre a helyzetre. Ez a cica valószínű, hogy ott lesz még, tehát esetleg előre lehet erre számítani, hogy akkor milyen cipőt, ruhát veszek, hogy az hogy fog kinézni a képen. Nem baj az, ha az ember ezekre előre fel tud készülni, nem minden a talált helyzet. Ebben a helyzetben még akkor is ott lesz az esetlegesség bája, ha készülünk a szituációra. (hegyi)
értékelés: