Gime, én azt mondom neked, hogy én ezt a képet átteszem a szorgalmiba. Ennek több oka van: egyrészt ez még mindig nem életkép, nem zsáner. Ha tudni lehetne azt, hogy kicsoda is Herman Stigler és a felesége, akkor lehetne zsáner. Ez most nagyon egyszerűen megfogalmazható számomra, hogy ez mitől nem az: attól, hogy nem tudtam meg a szereplőkről semmit. Ők turisták? Mert akkor milyen speciális helyzetet mutatok be, ami jellemző rájuk? Ők főállású turisták, akik végiglátogatják az összes helyet, és valamelyik újság fizeti az útiköltségüket, és ők onnan tudósítanak a kis kamerával, amit látunk a kőpárkányon? Nem valószínű. Ő fotográfus, aki így örökíti meg magát, és ebből csinál fotoblogot? Kicsi az esélye, mert nem vagyok biztos benne, hogy ilyen kamerával dolgozna. Nem tudom, hogy kik ők, ezt nem mutattad meg. Ettől nem lesz életkép, nem lesz zsáner. Egyébként, mint kép, borzasztóan ingerel ez a túlélesített metódus, amit itt ismét látok. Átfordulnak a kontrasztok, annyira túl van húzva az élesség. Ha megfigyeljük a háttérben lévő modern épületet, akkor ott lehet egészen jól látni, hogy a fekete keret és a szürkés-fehér ház-tónus között szinte fehérre meszelődve van egy csík, ami a valóságban nincs ott, de ettől a túlélesítéstől jön létre. Ezek azok, amik lebuktatják azt, hogy itt valami bindzsizés megint van. Kár, de ezzel a képpel akkor sem tudnék túl sokra menni, ha ez rendesen lenne laborálva. Még valami: ezt a Gime.hu-t én nem kérem az Estiskolára, köszönöm a megértést. (hegyi)