Ágnes, én ezt visszaadom ismétlésre. Egyszerű dolgokat fogok mondani: nem nagyon érthető, hogy mi miért került egybe erre a képre. Szép ez a gyertyatartó önmagában, de hogy kerül ez a tojáshoz meg a tulipánhoz, ez mind a kettő termékenységi szimbólum, a tavaszt idézi, a húsvétot, az ünnepet, miközben ez a gyertyatartó eléggé más irányt mutat, még akkor is, ha az árnyéka éppúgy egy termékenységi szimbólumot formáz. Az esztétikai kérdés, a hangsúlyok szerepe is fontos: a tulipánt, mint formát, figyeld meg, és azt, hogy milyen súlyban szerepel most ez a forma. Maga a gyertyatartó, mint egy mérlegserpenyőt, két oldalra osztja ezt a tárgyat: az egyik oldalon szerepel a tulipán feje, és egy kicsi a levélből, és a másik oldalon szerepel önmagában a szára, ami nem egy esztétikus forma. Ebben a kompozícióban erre nincs túl nagy szükség. Kérdés, hogy hogyan oldod meg. Szerepel itt a tojás, de hát szegény nagyon félszeg, odabújik a gyertyatartóhoz, így a formája nem tud jól érvényesülni. Maga a nézőpont is érdekes, hogy miért ezt a nézőpontot választottad, amiben a gyertyatartóforma két körré, tárcsává redukálódik. Azt még hozzáteszem, hogy az jó, hogy ég a gyertya, de hogy ennyire leég egy gyertya, az már nem egy esztétikus forma. Lehet ennek is szerepe egy másik történetmesélésnél, gondold el, hogy mit mesél neked egy csonkig égett gyertya, és hogy az mennyire ugyanaz a mese, ami egy erőtől duzzadó tulipán, vagy egy gyönyörű tojás mutat, hogy jön ez a kettő össze? Ez nincs végiggondolva, visszaadom ismétlésre. (hegyi)