Az én vágyam az, hogy egyszer majd repülhessek. A magasban lenni. Fentről nézni lefelé, hogy milyen picik is onnan nézve a dolgok.
A képben az az érdekes, és erről rendkívül sok hozzászólásban beszéltünk a kommentárok alatt is már, hogy egy olyan formai játékot talált Dóra azzal, hogy a perspektivikus rövidülés olyan optikai csalódással együtt működik, amivel tulajdonképpen az ember fejében könnyen fölcserélhető a fönt és lent, a közel és a távol. Ezt sikerült neki úgy megfognia, és úgy beállítania ennél a képnél, hogy folyamatosan azon gondolkodik az ember, hogy most én ülök a fa tetején, és lefelé nézek a földre, vagy ez az égig érő nagy fa, és szeretnék oda feljutni. Ebben még az üzenet is érdekes és játékos, hogy szeretne magasan lenni, és onnan lefelé nézni, és most döntse el a néző, hogy ez most a magasan lenni, a fölfelé hatolás vágyáról szól, vagy már fent vagyunk, és onnan lefelé nézünk. Azért fontos ez, mert ezek megfigyelések, amelyek később is fontosan, hogy tudjam azt, hogy mivel tudtam ezt a hatást elérni. Semmi baj nincs azzal, hogy ha ezt más máshogy értelmezi, de most a kommentárokhoz globálisan mondom, hogy ha nagyon más képet akarunk alkotni, mint amit az alkotó beküldött, akkor kettő eset lehetséges: vagy a kép rossz, vagy a mi értelmezésünk olyan szinten más irány, hogy akkor lehet, hogy érdemesebb a vagdosás meg elforgatás helyett elkészíteni a magunk verzióját, mert az akkor rólunk fog szólni. Azt el kell tudnunk fogadni, hogy az Estiskolán a képeknek java része szerencsére érzelmi megközelítésekről szól, és ezzel ritkán van vita, az érzelmeit valakinek kétségbe vonni ritka eset, hogy érvényes dolog. Az egy másik pillanat, hogy bizonyos érzéseket, főleg ha személyek is vannak a képen, jó pillanatban kapott-e el az alkotó. Ennél a képnél az alkotó rejtve marad, és csak az élmény mutatódik meg, ez egy eléggé egyértelmű üzenet. Én örülök ennek, és megvan az ötös leckéd a három csillaggal. Dóra, azért én azt kérem tőled, hogy ne hagyd el ezt a leckét, hanem mesélj nekünk még a vágyaidról képben. (hegyi)
értékelés:
Jaj, bocsánat, akkor SZÉP és kedves, és jobbulást kívánok! :-)