Munkába menet készült (Szigetszentmiklós-Budapest közvetlen járat).

Olyan ez a kép, mintha egy mese akarna lenni, Alice Csodaországba biciklizik, és mindjárt eltűnik a fák között, aztán bottal üthetjük a nyomát, de nincs pontosan megfogalmazva ez a helyzet. Én értem azt, hogy ez Szigetszentmiklós-Budapest közvetlen járat, és biciklivel megyünk, de nem vagyok abban biztos, hogy ez volt az a pontja az utazásnak, ahol a háttér, a táj ezt a meseiséget kellő erővel tudja mutatni. Az előtérben látunk egy kitaposott utat, aztán van valami kő a fűcsomók között, nyitva is van hagyva a kép jobb oldala, látjuk a vizet, ami lehet illusztrációja ennek a dolognak. El kell döntenem, hogy fontos számomra az, hogy ez a kerékpározás a Duna mellett történik, vagy sem, ha igen, akkor egy olyan öblöt kell keresnem, ahol ez jól megmutatható, ha az erdei helyzet a fontos számomra, akkor azzal foglalkozzak, a kettő együtt ritka helyzet, hogy jól meg tudjon mutatkozni egy képen. Ha nincs eldöntve a fontossági sorrend az alkotóban, akkor nincs eldöntve a képen, és akkor a néző se tud helyette dönteni. A másik az, hogy ezek akkor válnak többé, mint emlékkép, ha ezekre a helyzetekre készülünk. Valószínűsítem, hogy nem egyszer, és nem csak akkor mentél te ott kerékpárral ezen az úton, tehát ha ez egy bejárt út, és bejárt helyzet, akkor erre mint sztori is rá kell készülni, és akkor azt mondom, hogy van egy szereplője ennek a képnek. Ez te vagy magad, de mégis úgy kell tudnod ezt végiggondolni, hogy mi az, ami ebben számodra izgalmas lehet, mint képi megoldás. Mondjuk fölöltözöl báliruhaszerűen, és akkor Hamupipőke, vagy Piroska megy az erdőben, vagy azt mondod, hogy sportember vagy, és akkor erre az irányra kell rátenni még egy lapáttal, vagy kiskosztümben kerékpározol, és ennek a humorát hozod. Mindezt mondom úgy, hogy én abszolút elfogadom, hogy te ebben a nagyon szép színű alsóban, és fekete felsőben jársz munkába, de ebből még többet ki lehet hozni. Rákészülsz, viszed a kis táskában az utcai ruhádat, egyébként a szerephez illő ruhában végigkerékpározol, be kell vállalni azt, hogy bolondnak fognak nézni az úton, és a munkahelyen átöltözöl, hogy a munkatársaknak ne kelljen sokat magyarázkodni, de mégis végigcsináltál valamilyen olyan projektet, amivel utána úgy tudsz előállni, hogy hosszú távon érvényes képet tudtál készíteni. Én ebbe az irányba mennék. Maga ez a beállítás is, gondold el, hogy ha egy nagy lila kalapban lennél, mint egy majálisról leugrott látogató Szinyei Mersétől mennyire másképpen hatna, milyen izgalmas lenne. Ha azt mondod, hogy hozzád nem áll közel ez a fajta mímes beállítás, akkor viszont azt a közvetlen, keresetlen őszinteséget várom, amit az önportrédon láttunk, amit éjszaka készítettél. Mind a két irány érvényes, a döntés az ismétlésnél a tiéd. (hegyi)