Petri György verse.

Nagyon jó ez a vers, amit kapunk, nagyon örülök, hogy Petri bemutatásra kerül nélunk. Azt kérdeztem a kommentnél, hogy mi az oka annak, hogy el van életlenítve a versben valami. Én azt gondolom, hogy ha már valami illusztrálunk, akkor hagyjuk az meg annak, ami, még akkor is, ha nem minden tökéletes. Ne akarjuk a képünkhöz faragni a verset azért, mert nem bauxit-beton ez a ház. Az övé az volt, a tiéd meg nem. Részben az egész, egészben a rész benne van úgy is, tehát ezen ne akadjünk fönt. Én nem hagynék ki, nem csinálnék ilyet, mert ő sem fog belerajzolni a te képedbe, hogy belerajzolja a nagymamát. Ne képként kezeljük a verset, hanem a verset illusztráljuk. Azzal nincsen semmi bajom, hogy ez egy másolás, és ettől billeg egy kicsit a bal oldal, mert ettől megvan a személyes érzete. A kép attól izgalmas, látod, itt sincs párhuzam, hogy ez a felújított ház, ebben a hóesésben, nagyon szép perspektívával, de tökéletesen üresen állónak tűnik, tehát sehol egy nyitott ablak, sehol nincs egy folyosón végigfutó kisgyerek, semmi, üres, még kuka sincs az udvaron. Látszik, hogy el lett takarítva a hó, de mégis embertelen az egész, és ez nagyon jól rímel a versre. Ez a kép nekem ettől működik ehhez a vershez, mint illusztráció. Három csillag megvan, a versbe pedig ne nyúljunk bele, ez a tanácsom. (hegyi)
értékelés: