Remélem, hogy Pista kézimunkáját látjuk az első képen, szépek a ritmusok, amit Pista mutat, de valamiért hozzám mégis a második kép áll közelebb. Valószínű azért, mert egy nyitott térben nagyobb levegővel, hosszabban tudok szemlélődni. Két érvényes irány van ebben az összehasonlításban: az egyik, hogy a születés képét igazítom az elmúlás ábrázolásmódjához, a másik irány az, hogy azt a ritmust keresem meg a lepusztult kerítésben, amit az új faragványok ritmusaival megtaláltam. Most mind a két kapu nyitva, ezért formai kapcsolódási pontot nehezen lehet találni. Ettől maga a képi megfogalmazás a verbális utalásra kell, hogy hagyatkozzon. Pista, kérlek, ismételj. (hegyi)