Nyolcvanas évek képeslapja, még azt is tudom, hogy a hátuljára ilyenkor ráragasztottunk egy bélyeget, és leírtuk, hogy „Édesanyám, itt vagyok a Nittenau-i burgban, Gabrielláéknál nagyon finomakat vacsorázunk, és nézd, milyen jó az idő, de fölvettem a sapkát, ne félj, nem fog megütni a nap. Csókol lányod, Gizi”. Szóval képeslap megoldás. Nem mondom azt, hogy ez pályanyertes képeslap, hanem ez ilyen kisvárosi képeslap. A kisvárosi fotószakkör egyik potentátja a polgármestertől két pilseni elfogyasztása után kapta a megrendelést, hogy „Ugyan, Hans, légy szíves, csinálj már egy ilyet, mert minden falunak, városnak van egy saját képeslapja, csak nekünk nincs”, és így elkészült ez a kép. Ágnes ennél többet tud már. (hegyi)