Az egyik legerősebb képét küldte el Ágnes, azt gondolom, hogy ezt nem kell túlságosan magyarázni. Nagyon jók a ritmusok, nagyon jó a dinamikája ennek az egésznek, a tömegelhelyezés, az egésznek a szürrealitása. Itt is tudnám hozni példának Magritte-t, nagyon ez a világ érzelmileg, amit Ágnes itt most mutat. A pad nézőpontjából nézve, ez a négy kis pamacs, tényleg érdekes, izgalmas, a realitástól messze van, mert mégiscsak egy temetői hangulatba kellene lennünk, és ezek a gömbformára nyírt formák közben egész mást üzennek. Nagyon köszönöm, nagyon rendben van. Nekem ez a kép nagyon nem a csendről szól, mert ez olyan, mintha négy petárda robbant volna, ha már mindenféle filozófiai áthallást kell hozni, akkor nekem nem a csend jön ebből be, legfeljebb attól, hogy nincs rajta ember, de ez a csend visszahúz ebbe a temetői hangulatba, miközben pont ez a négy szereplő az, aki ebből engem sikeresen kiragadott. Úgyhogy ezen elgondolkodnék, nem vagyok meggyőzve a Csend leckéről, de megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:
Isten ments! A kiálló ág egyrészt "ott van" (idézet Bojtár Tamástól http://szakkor.estiskola.hu/2011/07/29/f...), másrészt odarántja a szemet, meg igen érdekes, meg rímel a temetői mütyürökre.