Az alap felvetése a képnek nagyon jó és érdemes a továbbgondolásra. A megvalósításnál vannak kérdéses pontok. A kép dinamikai alapképlete a plakát és a nézőként megjelenő gyerekek között történik. Emellett az alkotó egy erősen döntött perspektívát választott magának, hogy összerántsa a kompozíciót. De ez a döntött felvételi forma még több odafigyelés igényel, mert ha nem látható indoka annak, amiért megtörténik ez a választás, akkor esetleges lesz a megoldás. Ezek az elforgatások mindig a képkerethez, a képhatárokhoz képest értelmezhetőek, ez az, ami az egész helyzetet indokolni képes. Ha a képhatárokat is vonalakként fogjuk fel, akkor egy geometriai ábra jön létre, és ennek stimmelnie kell. Itt erős jelzés a fém vagy fakeret, ami átlósan fut és szabdalja a képet kisebb részekké. De ez a vonalrend nem találkozik sehol sem a képhatárokkal úgy, hogy abból új geometriai megfejtés jöjjön létre. A másik a kompozíció. A fő alak a kamerába néző női fej, hisz a többi plakáton jelentkező emberi test csak torzóként van jelen. De a két gyerek nem ezzel a fejjel kommunikál, a fiú a félbevágott nővel, a kislány talán a gyöngysoros fiúval. Ez is elfogadható lenne, de akkor ehhez az egyenes komponálás lenne a megoldás, hogy ezek a ritmusok, a kisfiú-nő, kislány-férfi, női fej-néző párosokból kialakulhasson valami történet. Ezen felül a két gyerek erősen szélre sodródva, vágva van, tehát összességében a kép jobb és bal oldala kettéválik, nem köti őket össze a kompozíció. Ha Ferinek van módja, foglalkoznia kellene ezzel a helyzettel, akár a konkrét hely megtalálásával és ott kivárással vagy instruálással újra beállítani ezt a történetet a fentiek kipróbálásával. (szőke-hegyi)