Repülni
Így érzem magam hosszú hónapok óta, legbelül... Járom a napi megélhetéshez szükséges utat, de tudom, hogy egy másik létezés felé haladok, ahova tartozom - legbelül.

Egy hidat látunk, a híd alatt vizet, mögötte épületet és a hídon átsétáló személyt, valószínűleg egy hölgy ernyővel, és madarakat amik szállnak, talán sirályokat. Az egy nagyon érdekes, hogy ezen a kis hídon sem korlát, sem lámpa, sem más szerkezeti elem nem látható, ez az ív, hogy ennyire fekete, tónusszegény, grafikai és rajzos, és ugyanilyen lett a fénytani helyzet által a személy is, ez egy nagyon konkréttá teszi az üzenetet, és ebben a konkrétságban nagyon jó kontrasztot mutat ez a párás őszi-téli világ, ez a ködpára, vízpára által lágyított hátér. Úgyhogy ez a része ennek a történetnek nagyon rendben van. Talán egy kérdés, hogy itt van egy személy, aki halad a hídon, és hogy pontosan mikor állítjuk őt meg, azaz mikor exponálunk. Hogy biztosan ez volt-e az optimális pontja az expozíciónak – ugyan nagyjából aranymetszésben van most a szereplő, de ha azt veszem, hogy a kép címe a repülni, akkor talán nem egy felfelé haladó iránynál kellett volna megállítani ezt a mozgást, hanem hagyni még egy kicsit tovább menni a modellt. De én ezt egy abszolút jó meglátásnak tartom, és egy nagyon érzékeny képnek, úgyhogy megvan rá a három disznó. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Köszi Gergő! A híd valahol Velencében van, itt Európában és mindenütt a világon!

Ismeros erzes, szep megvalositasban...
Es igenis felfele kell kaptatni azon a bizonyos uton...egy mogorva, almatag vasgolyoval a labunkon...
A hid hol van?

nem mondok verset, de tiszteletem. remek!!!

nagyon szépet alkottál!

Köszönöm az idézeteket! Örülök, mert a cél persze a gondolat, méginkább az érzelemhullám indítás!

A hídon merengek...
Alattam a tó

...szerelemben élni volna jó!

Ha már versben...
A rakodópart alsó kövén ültél,
s nézted hogy úszik el a dinnyehéj?
Hallottad-e, sorsodba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély?
Mint önnön szívedből fakadt folyó,
zavaros, bölcs és nagy volt a Pó.

Nekem ez a kép leginkább erről szól:

És kérdezem tőled, emlékszel drága, mikor a kórház előtt,
hol Lizánál voltunk látogatóba, kaptunk egy jó kis esőt,
s én fejembe nyomva apa kalapját megyek
egy telken átvágva a megálló felé veled.

Egy régi-régi Cseh Tamás nóta részlete

"Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok.
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok."

(különösebb célzás nélkül, csak a hangulatra)

Új hozzászólás