Nézem ezt a képet, és abban nem vagyok biztos, hogy itt ténylegesen egy bújócska történik-e. Ugyanis, ha az én emlékezetem nem csal, akkor a bújócskánál mi valami mögé elbújtunk, és ebben az elbújásban sokkal több volt a gyakorlatiasság, azaz nem egy ilyen optikai játékot próbáltunk ki, hogy ha én két méterrel arrébb elbújok egy tűzcsap vagy kerti csapnak vagy mi ez, akkor ha onnan néz engem valaki, akkor nem lát majd. Mi odamentünk valami konkrét dolog mögé és elbújtunk. Itt van valami pad, és azon van valami történet, és szerintem a Bara az, aki itt elbújócskázott a gyerekek – ha jól látom kétszereplős a történet - elől, és ő takarta ki őket ezzel az oszloppal. Nincs is ezzel semmi baj, ha így van, mert nagyon jó hangulatú, szép képet látunk, azért egy pici utólagos labormunkát ez kívánna, ez a történet, mert most ez fényhatásaiban baloldalra nyílik, merthogy ott világosabb a fal, és arrafelé kifut a képből. Ha megfigyeljük a jobb oldal ott nagyon szépen záródik tónusaiban a kép a képhatároknál, a baloldalon ez a zárás nem jelenik meg, és emiatt kevésbé tudnunk koncentrálni erre a történetre, ami ott középen történik. (hegyi)
értékelés:
Stipi-stopp 1 2 3
Hazugságok című péntek esti műsoromhoz, melynek 21.00 órai premierjére ezennel tisztelettel meghívlak, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.