Avagy a dinoszauruszok utolsó vándorlása.

Amikor Ausztráliában jártam, akkor volt valahol egy olyan este, hogy valahol vacsorázni voltunk, és kicsit fáradt is voltam, és a beszélgetésből kicsit kiszorulva ültem hátul a kocsiban, és elővettem a kamerámat és elkezdtem az éjszakai Sydney-t fényképezni a mozgó autóból – hát hasonló megoldások születtek, a mozgó fénycsíkokkal, a hosszabb expozíció miatt ezek a tárgyak vagy a kamera is bemozdul. Van itt reális kapcsolódás is, ott látunk valami terelőoszlopot, az mutathatja a kijáratot is, és ezek valószínűleg a szembejövő autóknak a lámpái mutathatják ezeket a dinoszauruszokat nekünk – és hát egyértelmű persze az utazás a címmel, hogy ha az ott kijárat meg dinók, akkor valami Jurassic parkkal kapcsolatos dologra lehet következtetni, én ezt a címet most el is felejteném, és nézzük a képet mint egy kompozíciót. És ez a kép kompozícióilag rendben is van, úgy, hogy számomra a kép baloldalának kétujjnyi része nem értelmezhető, mivel absztraktot látunk, és annál pedig ott nagyon kilágyul a dolog, a képhatár kijjebb van annál, minthogy azt a kompozíció megkívánná. Én mégis azt mondom, hogy ez átkerül a szorgalmiba, és egydisznós kép, mivel a 17. lecke, az utazás és hazatérés ennél lényegesen áttételesebb, személyesebb történet, nem véletlen a leirata, a zene, amit adtunk hozzá, mert ez mégis egy viszonyrendszer, és ezzel a képpel ez nekem egy picit el van viccelve. Kicsit könnyű ez a megoldás, és kérem a Bélát, hogy ezt a leckét ismételje. ezen kívül mondom, hogy az ilyen fénycsíkos képeknek mindig jót tesz, ha valami reális is látszik, viszonyítási pontként, és most a tábla nem elég konkrét. (hegyi)
értékelés: