Egy portrét látunk ezen a képen, egy - hát, számomra főképp a moncsi-moncsi-moncsicsi dal jut eszembe, ami borzalmas volt - kis játékfigurát, és ennek a leckének, megoldásnak az erénye, hogy csak jelzésértékű az a jellegzetesség, amivel ezt a majmocskát be lehet azonosítani, viszont az orra arról árulkodik, hogy valóban erős érzelmi és fizikális kapcsolatban lehetett gazdájával. Jók a fények is, bár a pofijánál nyak felé sok a fény, ott takarni kellett volna az ellenfényt, hogy plasztikusabb, térbelibb lehessen a forma. (hegyi)
értékelés: