Azt csak mi tudjuk Árpival, hogy ennek a filmnek volt egy előzménye is, és én igazán örülök, hogy végülis ez a verzió került fel az oldalra. Azt kell mondjam, hogy egyre összeszedettebb az, amit Árpi mutat, én most arra ösztönözném, hogy az 1-2 perces megoldásból át lehet lépni a 4-5 percesbe, hiszen ebben a filmben is elhangzanak kulcsmondatok, amik nincsenek képileg kidolgozva. Hímnemű egyed vagyok, és erre a Földet látjuk még mindig forogni, miközben egy előző mondatnál nagyon jól megoldja, hogy gyors vágásokkal bead egy képkavalkádat, ezt nyugodtan meg lehetett volna tenni ebben az esetben is, ahogy például az a közlés, hogy pesti vagyok, de Budán bérelek lakást, a google map-on kószálva túl nyugalmas, semmitmondó marad képileg, miközben ez a történeti szál megérdemelne egy képi kifejtést is. Filozófiailag a pont fogalma és magunk pontként értelmezése nem mai találmány, de ha ezen a vonalon indulunk el, akkor ebbe beleférne az is, hogy ez a pont a világot valahogy érzékeli, hiszen ez a pont az, aki mesél nekünk, és ez a pontság érzés legerősebben most a google map használatával jelenik meg, miközben szerintem ezt Árpi meg tudná oldani filmes eszközökkel is. Az utolsó erkély jelenet kívánna valami folytatást, valami lezárást, ebből érezni azt, hogy van még ebben a filmben tartalék, amit az alkotó is tud, de valamiért nem fejezi be a dolgait, inkább újba kezd, szóval ott egyrészt a kamera szemsíkja az, ami ha változna, akkor erősíthetné ezt a ponszerűséget, másrészt amit még szeretnék mondani, hogy az rendben van, hogy a filmnek van eleje főcíme és vége főcíme, de a vége most sokkal hosszabb a kelleténél, egy 2 perces mozinál nem jó, ha a reklám elvesz belőle 10%-ot. Hogy miért adom meg rá az öt malacot? Mert a lázadós film mellett eddig ez a legösszeszedettebb Pap munka, jó az irány és ha elindul Árpi valóban befelé, magába, belülre, akkor fog eljönni az áttörés. (hegyi) értékelés: