Rolandnak egy érdekes munkája érkezett nemrég be, erről beszéltünk, és örülök ennek a következő képnek, ez egy kollázstechnika akár, ugye a fekete-fehér technikába a mai, számítógépes világban bele van varázsolva az őrjítő tűz, ez a kis színes felület. Ez ilyen értelemben egy geg-kép, egy inkább ötletre épülő ritmikai kép, picit pop-stílusú. Nagyon érdekes az álló formátumú kép osztata, ugye függőleges irányban egy A-B osztatra van majdnem pontosan középen szétosztva a kandalló széle miatt. Miközben a kép címe az, hogy ez az én kandallóm, nem a kandalló a kép főszereplője, még a vörös tűz jelenlétével sem, hanem mellette el van helyezve egy érettségi napraforgó talán tíz évvel ezelőttről egy kerámiaedényben ottmaradt, a csergeszőnyeg mellett ami a kandalló előtt ott van, ami így belóg ebbe a képbe. Tehát ha elfogadom, hogy a barátom kategóriájára ez egy fontos helyzetjelentés, akkor egyrészt az a fura, hogy aki a főszereplője ennek a képnek, a barátom, a kandalló, azzal nem vagyok egy 100%-osan oldott viszonyban, mint alkotó, mert csak félig tudom őt bemutatni, elmesélni, bár ő számomra az a ki nagyon fontos, mégsem ő a sztárom, hanem ebbe olyan külső események is belecsúsznak, belekeverednek, amik nem hagynak időt arra, hogy megmutathassam, és mint néző megfigyelhessem aki a barátom kategóriájában a legfontosabb nekem. Úgy sejtem, hogy azért van vörössel kifestve a kandalló ablaka, mert nagyon fontos, hogy mi zajlik ebben a csodaszerkezetben. De a képnek ott vége, a képkeret lezárja ott a képet, tehát amikor én, mint néző szeretnék az üzenettel foglalkozni, amit a cím is jelez, akkor a képkeret elveszi ezt előlem, azt mondja, hogy ebbe a szobába te nem tudsz bebújni, mert itt a keret határt szab, és nézegesd a száraz napraforgót meg a kerámiaedényt, amiken nincs szín, nincsenek fantasztikus lángok, és emiatt úgy érzem, hogy ez a kép a barátom kategóriájára egy visszafojtott helyzet, egy lefojtott üzenet lenne, ahol megvan egy lendület, de az szalonképesen vissza van fogva. Én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)