Ezzel még kísérletezni kellene, de azért feltöltöm, mert nem lehet örökké várni a tökéletesre.
Az egy nagyon furcsa dolog lenne már eleve, ha ábrázolunk egy ilyen nagy felületen egy madártollat, hiszen a fejünkben raktározott kép a madártollról mindig a könnyedség, a repülés, a törékenység, tehát sok minden összefüggést tudunk hozni, és egy lehullott madártoll, képzőművészeti kapcsolatokat is keresve, nagyon sok utalást hozhat, még bibliait is. Az irány már eleve egy jó kérdésfelvetés. Akkor ott van zsenialitás a képben, hogy lebukik, hogy ez egy vízfelület attól, hogy megint egy nagyon jellemző képi ritmust hozunk létre, a vízfelületen gyűrűző hullámverést, ahogy valami beleesett ebbe a vízbe. Hogy ez csak a megfigyelésnek köszönhető, vagy Kriszta beállította ezt a képet, és ő maga dobott be a vízbe valamit, ezt nem tudjuk, de akár így, akár úgy történt, a dolog zseniálisan egyszerű, és mégis ebben az egyszerűségében elgondolkodtató üzenet. A tónusrend is rendben van, minden szép, minden jó, a kompozícióval van egy kicsi kérdésem, mert bátortalannak tartom azt, hogy ez most középre húzódik, miközben nincs középen. Most ez nekem sehol sincs, sem aranymetszés, sem centrális kompozíció, ezeknek a formáknak az elhelyezése lehet még egy kérdés, hogy hova kerülnek. Lehet, hogy én egy pici több teret hagytam volna a kép alján, és egy leheletnyivel jobban kimozdítom a középpontból. De a leckemegoldás nagyon jó, és megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:
Kedves Kriszta!
Nem tudom, jársz-e még erre, én mindenesetre megtartottam jó emlékezetemben ezt a képet és most kísérőnek választottam egyszeri műsoromhoz, amit szívesen venném, ha meghallgatnál. Remélem nem bánod. Szerdán, kilenckor. Vagy felvételről később.
üdv
L.