Bezzeg az én időmben!
Nagymamám mesél.

Én azt gondolom, hogy ehhez a képhez én nem nagyon tudok mit hozzátenni – nagyon szeretem. Érdekes a megválasztása a kamerapozíciónak, ahogyan felnéz a fotós a modellre. És mintegy karmesterre, egy zongoraművészre odafigyel, és pont az, hogy a mögötte lévő falfelületek ezt a szép fehér hajkoronát összemossák, és ettől az egésznek van egy pici, furcsa égi hangulata, amit a kötött, vagy horgolt kardigán stabilizál itt a földön. És szerintem fontos, hogy ez a pohár itt van az előtérben, az húzza helyre a háttérben a sötétben tartott kerti ablakot vagy ajtót. Én ezt a képet nagyon szeretem, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Egyszer mi is így beszélünk...?

Kimagasló, sok hasonló képet

Messze a legjobb képed az általam látottak közül.
szerintem
grat !

Átadom neki. :-)
Köszi. :-)

Így jó, ahogy van.
Kézcsókom a nagyidnak, jó modell.

Új hozzászólás